Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Bence Erika: A láncfűrészes angyal (Vass Szabolcs: Rokon Ilonka evangéliuma)
107 épp az ellenkező elvárás kapcsolódik hozzá, amit a vendég az „Ó denagyot vágtá...” megjegyzéssel konstatál. Bizonyos képek egészen hétköznapi körülményekre vonatkozó szokványos reakciókat mutatnak be: „Baszik megződűni” – mondjuk piros lámpánál, vagy „Negyeremá a seggembe” a követési távolságot be nem tartó másik autósra. Az egy-egy oldalt kitevő, felszövegezett kollázsok, amelyek az emberélet korszakaihoz, fordulóihoz, ünnepeihez, szokásaihoz, munkákhoz vagy hétköznapi jelenségekhez (mint amilyen az időjárás, utazás, főzés, evés) kapcsolódnak, az említett tematikai rendezőelv szerint hat fejezetbe tagolódnak. A fejezetcímlapok is igazodnak a kiadvány jellegéhez és nyelvéhez: egyszínű, általában sötét alapon csipkemintát ábrázolnak, és egy mondás, vagy „okosság” (benne egy-egy kiemelt szóval) helyettesíti a címet: „Úgy még sose vót, / hogy valahogy ne lett vóna”, „Az a jó / ha elválik a csontyátú”, „Ne maltretírozd / a gyereket!”, „Addig menyj még fijatal vagy”, „Mikó / azt gondolod, / hogy hogy / közbe meg / dehogy”. „Szépen szól / a sámlirádió”. Jellemző a könyv versszerű szövegtördelése, ami a Bibliára, azaz „profán evangélium” jellegére utal. Vizuális értelemben nem annyira a falvédőmotívumok dominálnak, mint inkább képeslapokról, vásári képekről származó elemek, pufók angyalkák, göndör fürtös kis lánykák, Cupido, Kisjézus, macskák, kutyusok, muskátlik, művirág csokrok szerepelnek a képeken. A giccs a banálissal, a szájbarágó konkréttal párosul. Például az étkezéshez vagy a vendéglátáshoz kapcsolódó diskurzusnál a felülről vételezett bogrács, a disznóvágással kapcsolatos szóbeszédnél a zsírosbödön, a rúdra fűzött kolbászok, a tűzgyújtás nehézségeit kifejező megnyilatkozásoknál az ismert fatüzeléses sparhelt (a jelölt térségben egyébként Smederevac a neve) képe jelenik meg. Legsikerültebbek azok a kollázsok, ahol a közhelyes mondandó és a giccses kép együttesét valamilyen szokatlan elem töri meg, teszi viccessé, parodisztikussá. Például a „Mosmá lasan minden kínai / Úgyvan tempírozva hogy / Egykettő tönkremén” – „Kivan ez taláva / Nehogy aszidd” féle szöveg egy virágkosárban elhelyezkedő meztelen kisded képéhez illeszkedik, ám az így ábrázolt szőke angyal egy láncfűrész szemeit számolgatja. Az „Ez a hüje jelőteti magát / miacsudának?” – „Olvasd má mit igér” felirat mellett a szárnyas angyalkép és a Jézus Szíve-motívum is ott van. Pontosan lokalizálható a tér, ahonnan ezek a szövegek, mondások, közhelyek származnak. Nyelvi aspektusai, térbeli és tárgymotívumai (a Smederevac mellett például a Krekaveso kályha is) a Vajdaságra, azon belül Közép-Bácskára mutatnak. Rokon Ilonka, aki – a három utószó, illetve egyes kritikák sugallatával ellentétben – egyáltalán nem szimpatikus vagy szerethető, nem ártatlan, hanem a legenyhébben szólva is bosszantó figurája a közösségnek, mindenütt ott van. Nem csak magyar nyelvterületen fordul elő: szinte minden közösségben létezik egy hozzá hasonlatos „baba”, „babó”, „tetka”, „tanti” – csak nem Ilonkának hívják.
