Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Fekete J. József: A szerző folyton önmagát írja (Kontra Ferenc: A fiú. Elszánt történetek)
98 Fekete J. József A szerző folyton önmagát írja Kontra Ferenc: A fiú. Elszánt történetek Kissé meglepődtem, amikor két azonos című kötet került elém, az egyik a norvég író, Jo Nesbø munkája, a másik Kontra Ferenc legújabb prózakötete. Az előző egy skandináv krimi, a másik egy részben Közép-európai, de mindenek előtt magyar regény, elbeszélésekre, a szerző szerint „elszánt történetek”-re tagoltan előadva. A címszereplő valamikor a Monarchia szétesése előtt kerül be a történetbe, árván, egy tanyasi iskolába, amelynek tanítója képtelen vállalni a vele való törődést, ezért egyetlen nála töltött éjszaka után elküldi a város árvaházába. Lelkiismerete lázong e döntése miatt, de már hiába hívja vissza az eszes és jól nevelt fiút, az elszántan halad tovább az árvaházba. Onnét kiveszi egy család amely saját elhunyt gyermekét szeretné pótolni vele, igyekeznek úgy nevelni, hogy mindenben a spanyolnáthában elhalálozott gyermekükre hasonlítson, de egy családi látogatáson a fiú annyira megtetszik a házigazdának, hogy talpraesettsége, eszessége és jólneveltsége folytán – és a nevelőszülők abszurd óhaja ellenére – odaveszi családjába a jóval idősebb, vér szerinti, művészlélek fia mellé. A lelencfiú édesanyját is a spanyolnátha vitte el, apja ismeretlen. A ragály utal igazán a Monarchia végnapjaira, majd a később játszódó történetekben egy tűzoltó lajtoskocsi, meg egy tűzoltósziréna. A kötet második ciklusa közelebb visz az elbeszélő gyermekkorához, a három történet 1967-1968-1969 nyarán játszódik. Ezekben megjelennek a szerzői önelbeszélés korábbról ismert elemei, a család, a rokonság, az iskolapadláson tanyázó galambok, a kor olasz slágerei, filmjei, énekesei és filmszínészei – a korabeli celebek – a vendégmunkás ismerősök, , az elmaradhatatlan mozi, a kamasz szerelem, valamint a kamaszkor egyéb gyötrelmei. A helyzet folytatódik a harmadik fejezetben, a helyszín továbbra is az elbeszélő lakhelye, szereplői a szülei meg a húga, valamint a kisváros említésre méltó alakjai. Közülük talán a legelszántabb a festőművészettel kacérkodó postáskisasszony, aki a levéltitok megsértésével fenyegetőzve megzsarolja kuncsaftjait, hogy vásároljanak pocsék munkáiból. A fiú várandós édesanyja hallgatólagos beleegyezése mellett éles pengeváltásba keveredik a gátlástalan „művésznővel”, aki az anyaság allegóriáját kívánja rásózni a famíliára, de a vásznon csak egy láthatóan halott nő és a melléről kétségbeesetten menekülő csecsemő látszik. Itt jegyzem meg, a címszereplő fiúnak korábban is volt szerencséje belegabalyodni a művészet mivoltáról szóló gondolataiba, amikor második nevelőapja színész gyermekének végszavazott. Itt mondja neki sokat sejtetően az idősebb gyermek: „Fiú, most figyelj rám!
