Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
75 A Vadnai Bébi esetében ez az ingadozás így az önéletrajzi ihletettségre folyamatosan utaló, de a regény műfaji keretei között megjelent szöveg kettőssége mentén meghatározható. A hatásmechanizmus azonban nem írható le ennyivel; teljesebb körű vizsgálatához a fogalmi bázist a Wolfgang Iser által meghatározott imaginárius minőségre is ki kell terjeszteni. A fiktív és a valóságos ellentétpárját Iser az imaginárius harmadik kategóriájával egészíti ki: ez az, ami által a szöveg az előbbi kétosztatúságon felülemelkedve „a benne újraszervezett világ egészét „mintha” konstrukcióvá változtatja.”33 A Vadnai Bébiben megjelenő helyek, szereplők, fenomének látszólag a fikcionalizáltság különböző szintjeire helyezhetők. A valóságban referencializálhatóak – a teljesség igénye nélkül: Budapest helyszínei, vendéglátóhelyei, a Muskátli presszó, a Kárpátia söröző, Végh László szalonja, a tényleges történelmi személyek közül szereplőként egyedüliként felbukkanó Sombor-Schweinitzer József – mellett megjelennek egy fokkal „fedettebb”, valós személyeken alapuló, de fikcionalizált szereplők, mint Doxa, Bébi, Ajváz, maga Dobrovics. (A recepcióban a kulcsregény visszatérő említései, az akként való meghatározások is nagyrészt ez utóbbi kategóriára, az álnevet kapott szereplőkre hivatkoznak.)34 Végül van a regény mindezeket felölelő fikciós, narratív közege. A Játékok a vadászterületen említése az Iser által meghatározott fikcióteremtési folyamat második, kombinációs fázisához sorolható: egy álneves, fikcionalizált szereplő összekötése a valós irodalmi művel. (A regény második felében található még egy példa erre a jelenségre: a Felvinczy nevű szereplő „Légy tilos!” című performansza, amely címet a valóságban Szentjóby Tamás egyik installációja viselte.) A gesztusban érzékelhető egy enyhe kultuszképző jelleg is, mégis, az álnevek fentebb tárgyalt tematizálásával együtt sokkal inkább a „Bereményi Géza” névvel jelölt szerző-funkciót rendeli az iser-i imaginárius, a „mintha valóságos lenne” keretei közé, mint a Dobrovics-karaktert az önéletrajzisághoz. Iser szerint az egymás mellé helyezett, összekapcsolt fiktív és valós dolgok különértékűségére „éppen hasonlóságaik hívják föl a figyelmünket, a kombináció itt a hasonlóban meglévő különbség fölmutatására szolgál.”35 Ez azonban nem a tényszerű nyers valóság és a szöveg fiktív valóságának kettősségét, hanem az ezeket felülíró imaginárius minőséget hangsúlyozza, ami az olvasót úgy a szöveg, mint saját empirikus, megtapasztalt valósága újraértékelésére, meghaladására készteti. ▼ 33 Iser, Wolfgang, „A fiktív és az imaginárius. Az irodalmi antropológia ösvényein” (ford.: Molnár Gábor Tamás) Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 34 „[...] a kulcsregény számos alakját a kortanúk, a beavatottak, az olvasottak könnyen helyettesíthetik valóságos személyekkel” Tarján i.m., „Bereményi már regénye címével is igyekszik elkerülni a kulcsregény csapdáját” – Bán Zoltán András, „Az, és mégsem az” Magyar Narancs, 2013. december 21. https://magyarnarancs.hu/konyv/az-es-megsem-az-87532 – hozzáférés: 2020.10.22., valamint: „A kritikusnál egy generációval idősebbek számára [a Vadnai Bébi] bizonyára kulcsregény is.” Széchenyi i.m. 35 Iser, i.m.
