Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
73 motívuma és a kutató, adatgyűjtő minőség, valamint a temporális kibillenés és egy szakrális jegyeket sem nélkülöző beavatottság-állapot a legfőbb vonásai. Név és én egyaránt dinamikus, nyitott, változó képződményekként jelennek meg, melyek megképzésének, megváltoztatásának és elvesztésének egyaránt az írás – minden vetületével és vonatkozásával együtt – a legfőbb eszköze. Dobrovics elveszejti magát az írásban, de éppen a Vadnai Bébi szövege szól arról, hogy ebben a szétírásban hogyan képződik meg ez az önmagát elveszejtő szubjektum. Öntükrözés és önreferencia: a mise en abyme és a szerző-alakzat virtualizálódása a Vadnai Bébiben Az első fejezet kiadó-jelenetében Dobrovics egyik novelláját cím szerint is megemlítik: a „Játékok a vadászterületen” azonos egy Bereményi-novella címével, mely az 1970-es debütáló kötetben jelent meg.29 Ez új szinttel gazdagítja a Vadnai Bébi metaleptikus öntükrözését: a Bereményi Géza nevéhez köthető szerző-funkciót is a regényben elbeszélt identitások mátrixába kapcsolja – noha ez valószínűsíthetően inkább játékos kikacsintás, mintsem felhívás a kulcsregényként való olvasásra. A szerzői metalepszisek számos példával és árnyalattal rendelkező skáláján ehhez legközelebb a Thomka Beáta által használt Parallelstellenmethode fogalma, a más saját művekből történő kölcsönzés áll legközelebb, jóllehet a novella egyetlen kölcsönzött eleme a futólag megemlített cím, vendégszöveg nem szerepel belőle. Bereményi maga név szerint szintúgy nem szerepel a könyvben: ez a fajta jelenlét, amire Proustnál, Esterházy Péternél, Paul Austernél találhatók sokszor hivatkozott példák, itt a más művek általi utalás szintjén valósul csak meg. Thomka mindezt a Gérard Genette által önmaga megélt extradiegetikus, és fikciójának intradiegetikus világa közé pozicionált szerző alakzattá válásaként, virtualizálódásaként regisztrálja.30 Az irodalmi szövegek metaleptikus, önreferenciális tendenciáit kutató szakirodalomban – kivált annak csekély, magyarul elérhető hányadában – az ehhez hasonló alakzatoknak konszenzusosan elbizonytalanító, az olvasót saját pozíciója és megélt valósága relativizálására késztető hatást tulajdonítanak. A Vadnai Bébiben a nevek, szerepek és identitások eddigre mozgásba hozott játékában ez az összecsúszás főként az intradiegetikus szint, és a virtualizált szerző-alakzat irányában jelentős. A passzus a nyilvánosság előtti írói fellépés elrettentő perspektíváját tematizálja, melynek záloga a stigmaként viselt anyai név vállalása, ellentéte pedig Ajváz példája által a «disszidálás a disszidálásból is» (21.). A novellacím ilyen kon▼ 29 Bereményi, Géza, Játékok a vadászterületen. in uő: A svéd király, Magvető Kiadó, Budapest, 1970. 108–140. 30 Thomka, Beáta, Narrator versus auctor. in: Narratívák 6. Narratív beágyazás és reflexivitás. szerk.: Bene Adrián, Jablonczay Tímea. ford.: Bene Adrián et al. Budapest, Kijárat Kiadó, 2007. 102–112.
