Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
70 „[...] amelybe fenn betöltik a kész, önmagukban esetleg szuverén véleményeket, műveket, irodalmi szándékokat, és lenn viták, folyóiratok stb. jönnek ki belőle. Azaz mire kijönnek, ez lesz belőlük: fasírozott. Hosszabb időn át működtetve, a piacon megjelennek az önálló fasírtszállítók. A gépezet most már nem is akadozik: lent is fasírt, fent is fasírt. Az előredarálás valósággal áldásnak bizonyul a gépezet karbantartói számára. Tegyük hozzá: a gépezetet az ötvenes évek tervezői konstruálták.”25 A Vadnai Bébi az író-szerepre, írói munkára és létmódra tett számos metafikciós kommentár tekintetében ismét az Irodalomtól származtatható. Utóbbi műben a szintén Dobrovics nevű főszereplő nagyanyjának az abszurditásig eltúlzott, gyermeteg-romantikus képekkel számol be saját, a valóságban éppen stagnáló írói tevékenységéről: „azt írtam meg ebben a könyvemben, hogy a jóság és a szeretet mindent legyőz. Meg azt, hogy csak annak lesz szép halála, aki igaz ember volt életében. [...] én ezekért az igazságokért keservesen megküzdök könyveimben. Utam örök kétségek között halad.”26 Szemléltetésként A nyomorultakat adja át neki olvasásra, mint saját művét, melyet „Viktor Hugó” álnéven jelentetett meg. Ez a romantika zsenikultuszára irányuló ironikus leleplező gesztus (a nagyanyával folytatott beszélgetésekben Dobrovics Petőfi nevét is példaként említi, valamint a nemzet fogalma is szervesen kötődik az író küldetéséhez), miszerint a hangzatos, idealizált pózok mögött valójában más szerzők korábbi műveinek újrahasznosítása rejlik, viszont mindez csak ártatlan csalás – nagyanyja faggatózására először lókupecnek vallja magát, csak utána írónak. Ebben akár a magyar irodalomban A svéd király megjelenését követő évtized végére kibontakozó prózafordulat posztmodern szövegeszményének előjele is felismerhető – a Vadnai Bébiben viszont ez szinte semennyire sincs jelen. Az álnév, a „nem igazi” név motívuma, a név pluralitásának képzete viszont megfigyelhető a külön kiemelt „személyi igazolvány szerinti” név, amely „nem igazi, csak anyai”, valamint a Törzs-beli névhasználat elkülönítése által. Az álcázás motívumának van egy további árnyalata is: az Irodalom Dobrovicsa kémregényt ír a fejében, melyet a nagyanyjánál tett látogatásai ihletnek, és melynek főszereplőjét egyértelműen saját magáról mintázza: hasonlóan álcák, álnevek mögé bújik, magát ártatlannak tettetve ismeretlenek bizalmába férkőzik be, hogy azok megosszák vele titkaikat. Viszont a képzeletében írt üldözéses kémtörténet éles ellentéte Dobrovics saját, sivárként megélt életével arra enged következtetni, hogy – a novellában megjelenő értékrend szerint – az irodalomhoz, írósághoz kapcsolt magasztos eszmék hasonlóan reménytelen vágyakozás, ▼ 25 Szilágyi, Ákos, „A fiatal irodalom” mint megtévesztés és hamis tudat, in: FASÍRT, avagy viták a fiatal irodalomról, JAK Füzetek I., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982, 86–87. 26 Bereményi, i.m.
