Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
60 Pikó András Gáspár Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében I. rész A Legendárium 1978-as megjelenése után Bereményi Géza prózaírói tevékenysége hosszú időre a szórványos novellaközlésekre, valamint a retrospektív megjelenésekre szorítkozott. Egy nagyobb ívű prózai közlésforma igényének jelei viszont időről időre ezekben is feltűntek: Bereményi 1981-ben a Mozgó Világ lapjain Első fejezet címmel jelentetett meg novellát, és az 1986-ban a Jelenkorban közzétett Eldorádó című novellaciklus formaisága is rokonságba hozható a Legendáriummal (melynek egyes részeit szintén megjelentette novellaként is). Évtizedekkel később adott interjúi alapján már első novelláskötete, az 1970-es A svéd király megjelenésétől kezdve elvágyódott az általa csak „magyarországi íróként” meghatározott szerepből,1 ennek okaként pedig a korabeli kultúrpolitikai és cenzurális közeg, valamint az irodalmi divatokkal szembeni ellenérzés mellett saját alkati nyughatatlanságát említi. Érdeklődésének súlypontja az 1970-es évtizedben a színházi, filmes és dalszövegírói munkákra tevődött át – visszatekintve már az 1986-os közlést is „utolsó prózai lávaömlésének”2 nevezi. A prózaíró Bereményi alkotói világát meghatározó tematikus keretek viszont a Legendárium megjelenésére kristályosodnak ki: az egyéni élet és a kollektív (nemzeti, időnként még tágabb látószögű) történelem narratívái közötti kapcsolat és összejátszások, összefüggések ábrázolása önéletrajzi alapú történeteken keresztül, melyekben többször szerepel közvetítő közegként vagy a történetek forrásaként a család, és szintén sok esetben tematizálják magát az írás, vagy egyéb alkotás aktusát is. Az időközben bővülő műfaji arzenál már nem pusztán ennek a témakörnek a változatos színtereken való körüljárásához, kibontásához biztosított rugalmas környezetet, de az eltérő műfajú művek közötti szerkezeti összecsengéseken, utalásokon túl egy-egy téma konkrét vándorlásához, más-más médiumon keresztüli megjelenítéséhez is. ▼ 1 Többek között: „[...] én voltam huszonhárom éves koromban az első, akinek kiadták a novellás kötetét. Attól kezdődően elkezdhettem volna élni az akkori magyarországi írók életét, de közben elment tőle a kedvem. Viszont a kötetem megjelenése érdeklődést váltott ki, és ennek hatására amatőr színházak ajánlották föl, hogy írhatok nekik színdarabokat.” Fodor Sándor, Bereményi Géza: „Mindig a függetlenséget és a szabadságot kerestem” – https://novekedes.hu/interju/beremenyi-geza-mindiga-fuggetlenseget-es-a-szabadsagot-kerestem, hozzáférés: 2023.01.20., „Nem tetszett az a fiatal irodalom, meg egyáltalán, az élő magyar irodalom, amit magam körül láttam. Valahogy minden előre adottnak tűnt, minden szerep volt, a fiatal íróság különösen. Nem éreztem jól magam ebben a szerepben, ez tény, ki akartam keveredni belőle.” Krusovszky Dénes. „Se Kádár, se Petőfi” – Bereményi Géza író. https://magyarnarancs.hu/sorkoz/se-kadar-se-petofi-236630, hozzáférés: 2023.01.20. 2 Jánossy Lajos, Németh Gábor: Az anyag emlékszik. Nagyvizitben Bereményi Gézánál. Litera.hu, 2007. december 18. https://litera.hu/magazin/interju/az-anyag-emlekszik.html Hozzáférés: 2022. január 11.
