Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
61 A konzisztens érdeklődés és műfaji rugalmasság ezen együttállása figyelhető meg abban is, ahogy az életmű kései korszakában ismét az irodalmi alkotómunka került előtérbe. Mondhatni azon az úton tért vissza, ahol eredetileg távozott: az Eldorádó novellaciklus anyagának egy része 1988-ban az azonos című filmben is visszaköszön, a harmincöt év elteltével, 2013-ban megjelent visszatérő regényt, a Vadnai Bébit3 pedig eredetileg filmként akarta megvalósítani, tervéhez már a 2000-es évek közepén támogatásért pályázott a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz.4 A megjelent regény ugyanakkor egyértelműen a prózaírói életmű fonalát veszi fel, visszanyúlva egyenesen az írói pályakezdésig. A fiatal Dobrovics központi szerepeltetése,5 aki a debütáló novelláskötet, az 1970-es A svéd király nyitó novellájának, az Irodalomnak6 a főhőse, a kritikai fogadtatás szerint is olyan „írói gesztus”, amely „valami visszatérést, visszatekintést jelent.”7 A téma iránti állhatatosságot regisztráló Margócsy István szerint a regény „mintegy megismétli, egyszerre gazdagabban és egyszerre kopárabban a Legendárium nagy kalandját: a családleírás műfajában rejlő történetírás lehetőségét.”8 További párhuzamként Dobrovics itt is írással próbálkozik, egy történetet szeretne megírni, melyről a cselekmény végére felmerül a részleges vagy teljes átfedés lehetősége magával a regény szövegével. Ez az elbeszélői technika, a nyugati prózai kánonban elsősorban André Gide-től eredeztetett mise en abyme, melyet mindkét Bereményi-mű alkalmaz, már csak ezen művek megjelenései között számos al-és válfajjal, terjedelmes elméleti szakirodalommal, valamint nem utolsósorban számos magyar irodalmi példával gazdagodott.9 A Bereményi-szövegek is egymástól eltérő módon alkalmazzák: míg az Irodalom a saját megszületéséhez vezető eseményeket, annak közvetlen előzményeit beszéli el, a Vadnai Bébi, időkezelése miatt, jóval összetettebb képlet mentén jut el hasonló eredményre. A cselekmény itt is a nagy műhöz való anyaggyűjtést, a megírással való vívódást tematizálja, valamint ezen keresztül mintegy közvetítve magát az összegyűjtött anyagot is, és a regény elején és végén szereplő, esőben sétálást elbeszélő ihlet-jelenetek felvetik a folytatólagosság, az Irodalomhoz hasonló időhurok képzésének a lehetőségét is. De a visszatekintő narrátori hang jelen idejéhez tartozó ▼ 3 Dolgozatomban a 2013-as első kiadás 2020-as javított utánnyomását használtam fel, a főszövegbe illesztett idézetek zárójeles oldalszámai erre a kiadásra vonatkoznak: Bereményi Géza, Vadnai Bébi, Magvető, Budapest, 2013, javított utánnyomás, 2020. 4 https://cdn.atlatszo.hu/wp-content/uploads/2013/01/Visszat%C3%A9r%C3%ADtend%C5%91-t%C3%A1mogat%C3%A1sok%C3%A1tmin%C5%91s%C3%ADt%C3%A9ssel1.pdf?x57612 – hozzáférés: 2021.01.16. 5 Mint Tarján Tamás megjegyzi, a karakter keresztneve Sanyiról Péterre módosul, ez azonban nem befolyásolja érdemben a szövegek és szereplők közötti kontinuitást. Tarján, Tamás, „Felemás”, https://revizoronline.com/hu/cikk/4884/beremenyigeza-vadnai-bebi/ 6 Bereményi, Géza: Irodalom in uő: A svéd király. Magvető Kiadó, Budapest, 1970. 5–24. 7 Széchenyi, Ágnes: „A kifejtetlen hordozott energia. Bereményi Géza: Vadnai Bébi. Alföld 66. évf (2015) 1. sz. 101–105. 8 Margócsy, István: „Azt te csak hiszed, Bébi...”, Holmi 26/5, 2014. május, 608–612. 9 A témában magyarul ld. elsősorban a Narratívák-sorozat vonatkozó kötetének tanulmányait: Narratívák 6. Narratív beágyazás és reflexivitás. szerk.: Bene Adrián, Jablonczay Tímea. ford.: Bene Adrián et al. Budapest, Kijárat Kiadó, 2007.
