Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
109 sem futotta; lánya, csaknem hasonló szellemi állapotban, félévet az utcasarkon áll, félévet a prostituáltak kórházában fekszik, Bécsben. Apja őt éppoly kevéssé segíti, mint fiát, vagy feleségét. A volt vezér őt szintén távol tartja magától, a visegrádi kényelmes úrilaktól, ahol Magyarországba való visszatérte után élt, öccse családjában. Öccse felesége volt a szeretője, valószínű az öcs tudtával, aki őt bálványozásig tisztelte.”30 Görgey hadvezéri képességeit egy gonosz mondással jellemzi, hogy azokat a csatáit nyerte meg, amelyekben több magyart ölt meg, mint ellenséget. Illyés a Két férfi ban (1950) – annak minden politikai korlátozottságával – rövid arcképekben bemutatta már a forradalom vezetőit. Ezt még inkább kiszélesíti a Petőfi Sándor, s nem igazán pozitív tablót ad róluk. Kossuth nemcsak körülményes politikai döntéseiben, hanem rövidlátó is, Perczel Mór őrült. Ezt magával Petőfivel jelenteti ki, amikor idézi naplóját. Kossuthnak csak egy „választása volt szerencsés”. Bem. S leginkább ebben a történelmi kontextusban nyeri el Petőfi politikai radikalizmusa, izgágasága a jelentését. A költő úgyszólván mindenkivel szembekerül. Már az 1936-os könyv is értelmezi röviden konfliktusát Vörösmartyval, egykori mentorával, jótevőjével. Petőfi Vörösmartyt megalkuvónak tartja, mert a nemzetgyűlésben „megszavazta, hogy a magyar honvédek egyrésze német vezényszó alatt védje a magyar nyelvet”.31 Illyés elnéző Petőfivel, mert azzal magyarázza az idősebb és tekintélyesebb poéta megtámadását, hogy „nagy jellem volt a fiatal költő az elvhűségben”. Noha nem részletezi, de Petőfire hagyatkozhatott, miszerint Vörösmarty megtámadása „nagy áldozat” volt részéről. Milbacher Róbert ezt az önértelmezést – és önfelmentést – „jakobinus etikának”32 nevezi, hogy a közösségi szerepvállalás kötelezettségének alárendelődik a személyes értékrend. A Vörösmartyhoz szövegében kétségkívül jelen van ez az önsajnálattal teli szerep („Hallgassunk el, mivel szeretlek / Miként Atyámat szeretem!”), másrészt a vád is, hogy a nagy költő elárulta nemzetét. Ez a jakobinus forradalmiság nemcsak A nemzethez önfeláldozó mártíromságában („A haláltól nem tagadom, félek, / De csupán a becstelen haláltól”) és vérszomjas ellenség keresésében („köztünk van a legnagyobb ellenség, / A cudar az áruló testvérek!”), hanem a hadvezetés tekintélyeivel való szinte folyamatos konfrontációban is megmutatkozik. Illyés elfogult, ahogy a költő különböző konfliktusait bemutatja. A forradalmi hadsereg diadalait is azzal magyarázza, hogy az „legyűrte a tábornokai viszálykodását”. Petőfi szinte mindenkivel szembekerült, s ezt Illyés hol röviden, hol hosszabban ironikusan kommentálja. A nevezetes affért a hadügyminiszerrel, amikor is ▼ 30 Illyés Gyula: Petőfi Sándor 596. 31 Petőfi, 272. 32 Milbacher Róbert: A szelíd farkas és a bárányos róka. Petőfi esete Vö rösmartyval meg a babérral, Tiszatáj, 1999. 1, Diákmelléklet, 3.
