Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
110 Mészáros Lázár nem a Bemtől hozott hadijelentéssel, hanem a futár Petőfi hiányzó nyakkendőjével van elfoglalva, Illyés úgy kommentálja, hogy „győzelem helyett divatkérdésekkel foglalkozó” generálisnak nevezi a tábornokot. Kossuth „hidegen és kicsinylőleg” fogadja a költőt, Klapka le akarja tartóztatni. A Petőfi Sándor rész letesen leírja az esetet, ahogy a költő végrehajtotta Bem utasítását, ami miatt – a később magyarázkodó – tábornok vérig sértette. Nem ismeri fel Petőfi jelentőségét, nemcsak mint költőét, hanem mint népszónokét, a verseivel lelkesítő poétáét sem. Ugyanígy Kossuth sem: „Kossuth nagysága, hogy nemzetéért minden tudott lenni, s meglátta azt is, hogy egy-egy pillanatban mi legyen. De amikor a népiesek jelentőségét felismerte – akkor már ő sem tehetett semmit; az irányítást már kiejtette kezéből. Akkor már a katona politizált.”33 Illyés itt a politika és az irodalom kapcsolatára, a költők politikai szerepvállalásának tradíciójára utal, némiképp utópisztikusan – és már 1963-ban is anakronisztikusan. Arról a szerepről van szó, amit a két háború között rendre képviselni akartak a népiek, ami miatt létrejött a Gömbös-találkozó is 1935-ben, s amit az új rendben, 1945 után is érvényesíteni akartak, sokszor a hatalom által rájuk kényszerített kompromisszumokkal. Illyés Petőfi-könyvei nemcsak a többszöri kiadásokkal járultak hozzá a kultusz erősítéséhez. Az 1936-os Petőfi valóban jól megrajzolt, könnyen olvasható szöveg. Olyan portré és történelemrajz, amit meghatároz szerzőjének teljes elkötelezettsége, azonosulása, gyakran elfogultsága. Az 1963-as átdolgozott mű szélesebb történelmi horizontba helyezi hősét, hogy jelentőségét, poétikai nagyságát még inkább hangsúlyozza. S a magyarság történelméről, nyugatosságáról írottak kitágítják a politikai és poétikai kontextust: a népies Petőfi népivé-nemzetivé válik – a maga személyes intranzigenciájában és politikai jakobinizmusában. ▼ 33 Illyés Gyula: Petőfi Sándor, 644.
