Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
108 valósággá nem lettek. Sőt inkább a külön kaszták merészebben ütik fel fejeiket napról napra. A március 15-én kimondott polgári egyenlőség elvét a pozsonyi nemesek gyűlése a különféle osztálykategóriák fönnhagyása által paralizálta. Az osztályuralkodás a mai napig fönnállván, a nép folyvást politikai proletariátusságban tengődik. Egyesültünk a valódi és feltétlen, minden kauciótól ment sajtószabadság... a semmi (sic!), semmi clausus által ki nem játszott népjog kiküzdésére. Egyesültünk az ember és ember, polgár és polgár között osztályfalakat fenntartó előítéletek ostromlása – és ledöntésére. Egyesültünk a nyelvi különbözőségeken alapuló idegenkedések elenyésztésére, ennélfogva társulatunk bármily nyelvet beszélő honpolgárt... szívesen lát tagjai közt.”28 Petőfi forradalmi radikalizmusa a forradalom és szabadságharc történéseinek vetületében különös fényt kap. Az 1963-as könyv lényegesen nagyobb teret szentel az 1848–49-es történelmi eseményeknek. Logikusan, hisz a Petőfi-életmű legfontosabb szegmensének ez adja meg a történelmi hátterét. A kultuszban ugyanis nem a népiességet diadalra vivő poéta, hanem a Nemzeti dal és az Egy gondolat bánt engemet sorai a meghatározók és az általuk fémjelzett költői magatartás. Illyés másrészt azért is szentelt nagyobb terjedelmet a társadalomtörténeti folyamatoknak és állította hősét egy szélesebb perspektívájú politikai és poétikai horizontba, hogy részletesebb értelmezését adhassa a magyar történelmi eseményeknek – némiképp európai kitekintésben –, s hogy a francia közvéleményt megismertesse a XIX. századi dicső forradalommal és bukásával. A forradalom és szabadságharc vezetőinek viszonyát bemutató rész és a történelmi események szükségszerű kontextusának rajza kevésbé hangsúlyozott az 1936-os könyvben. Csaknem három évtized múlva, s a nem igazán sikeres Fáklyaláng (1953) írói, politikai tapasztalatával írja újra a Kossuth–Görgey– Perczel–Bem-viszonyt, s benne Petőfi szerepét. Történelmi szimpátiája Kossuthé, akinek egyetlen súlyos hibája van, hogy nem ismerte fel a Görgey emberi, politikai, katonai gyengeségeit. Görgey arcképe nem egyszerűen negatív. Jóllehet a Kossuth–Görgey-vita a „nemzet” emlékezetében már jócskán megkopott, s az utókor Görgeyt már a XIX. század végén rehabilitálta,29 Illyés azonban nem. Így ír róla: „Görgey terhelt volt; kár hogy tetteinek ezt az egyik legfontosabb rugóját megemlíteni legelszántabb híveinek legtöbb esetben egyúttal jó barátainak – sem volt figyelmük vagy bátorságuk. Nyilván még több adat támogatná, amit így is elég támogat. [...] Két gyermeke volt; fia nyála-folyós imbecilisként Gyulai jóvoltából afféle múzeumi aktahordozóként tengette életét, mert szellemi képessége erre ▼ 28 Uo. 29 Görgeynek 1884-ben Tisza Kálmán altábornagyi nyugdíjat juttatott, s a Budapesti Szemle tekintélyei (Arany László, Gyulai Pál) is megbocsátottak.
