Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
107 áll fegyverrel a magyarság mellé: a svábok és a zsidók. A kezdetben szociális forradalom ezeknek a támadásoknak hatására tolódik el nemzeti önvédelmi harccá.”24 Az „udvar árulása” magyarázza Petőfi radikalizmusát is, királyellenességét. Mint Illyés mondja, az Akasszátok fel a királyokat! nem a „szerencsétlen Ferdinánd” ellen szóló vers, hanem a republikánus eszmék politikailag dimenzionált kinyilatkoztatása. A könyv gyakori francia áthallásai, utalásai között olvasható a király lefejezése, s Petőfitől – akinek szobája falán Marat és Saint-Just képe függött – nem állt távol ez a radikális társadalmi megoldás. Illyés idézi Ferdinánd 1848. május 5-i levelét is, „legfelsőbb kegyként”, „hogy Petőfi nevét maga az uralkodó is papírra veti”: „Idecsatolva átküldök kedvességednek egy Petőfi Sándortól szerzett A királyokhoz című költeményt, mely a fönnálló alkotmány fölforgatására és a királyi tekintély megsemmisítésére irányul, avégből, hogy erre vonatkozólag az új magyar sajtótörvény szerint az eljárást megindítsa.”25 Illyés nemcsak nemzetét, hanem költőjét is újrapozicionálja. Az új könyvben hangsúlyosabb a költő kötődése a francia forradalomhoz, és egyáltalán a társadalmi revolucionizmushoz. „A hármas jelszót: a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget tragikusan komolyan vette, magánéletében is alkalmazta”26 – írja Illyés annak illusztrálására, hogy az Életképek szerkesztését megszerezve (Jókaival), Petőfi radikális szerkesztői elvet alkalmazott, az „arisztokratikus végbetűt”, az y-t is leváltotta, továbbá Széchenyi nevét is Szécsényinek, Kossuthét Kosutnak írta. Az 1963-as Petőfi egy radikálisabb, megalkuvásmentes költőt és forradalmat ábrázol. Az persze nem mond ellent a történelmi tényeknek, hogy a forradalmi kormány tétovázása, szerencsétlen kompromisszumai Petőfi ellenvéleményét is kiváltották, amint versei, naplója ezt tükrözi. (Talán megkockáztatható, hogy ennek, az eszméihez konokon hű, radikalizmusában egyedül maradó figurának megrajzolásában némiképp benne van az ’56 utáni korszak, annak keserű politikai és személyes tapasztalata.) Népgyűlést szervez a Múzeum elé, s amint egy kortársa megörökítette, lázító hangú beszédet mond: „Hogy a rácoktól és oláhoktól meny nyire fenyegetve vagyunk, hogy azokat Rajasich érsek, ezeket meg Janku Ávrám s a szászok lázítják a magyarok ellen, s mi itt puszta kézzel várjuk a támadást. Kérjük, követeljük a kormánytól, hogy adjon fegyvert a népnek, mert akiket ellenünk lázítottak, kapnak titkos úton gonosz kezekből.”27 A Club des Jacobins mintájára az Egyenlőségi Klub politikai programját így fogalmazza meg: „A március 15-én kimondott nagy szavak elhangzottak. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi ▼ 24 I. m., 482. 25 I. m.,485. 26 I. m., 477. 27 I. m., 494.
