Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Pál Sándor Attila: Egy nagyon jó költő (Bányász Anna fotóiról)
74 Pál Sándor Attila Egy nagyon jó költő Bányász Anna fotóiról Még mindig öldösik egymást az emberek, még mindig nem értik, hogyan élnek, miért élnek; a politikusok nem veszik észre, hogy a föld: egyetlen egész, mégis föltalálták a televíziót (Telehor): a Távolba Látót – maholnap már beleláthatunk embertársaink szívébe, ott lehetünk mindenütt, s közben mégis egyedül; milliószám jelennek meg a képekkel tarkított könyvek, újságok, színes lapok. Bennük van a valóság félreérthetetlensége, a mindennapi élet igazsága minden osztály számára. Lassanként beszivárog a tudatba az optika higiénéje, a látás egészsége. Moholy-Nagy László (1925) A fotográfia teoretikusai általában igen nagy fontosságot tulajdonítottak és tulajdonítanak az időnek, nagyon helyesen persze. „Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, múlandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. A legpontosabban talán Roland Barthes fogalmazta meg ezt a paradoxont, amikor Lewis Payne kivégzése előtti portréjáról azt írja, hogy meg fog halni, pedig már nem él.” – írja például Bartis Attila.1 Susan Sontag pedig: „Nosztalgikus időket élünk, s a fénykép jócskán táplálja is a nosztalgiát. A fényképezés elégikus, alkonyi művészet. A lefotózott dolgok többségét – pusztán azért, mert fénykép készült róluk – pátosz lengi körül. A csúf vagy a torz is lehet megindító, mert felmagasztosítja az a puszta tény, hogy a fotós figyelemre méltatta. A szép is lehet elszomorító, ha megöregedett, tönkrement vagy megsemmisült. Minden fénykép egy-egy memento mori. Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.”2 Évtizedekkel Sontag szövegének megszületése után is nosztalgikus időket élünk, talán nosztalgikusabbakat, mint valaha, s ha már akkoriban is a képek ▼ 1 Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma. száz fecni 1989 – 2019. Magvető Kiadó, Budapest, 2019. 25. 2 Susan Sontag: Platón barlangjában. = Uő. A fényképezésről (fordította: Nemes Anna). Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010. 27–28. Az írás mottója is e kötet Idézetek kislexikona című függelékéből való.
