Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 10 szám - Brunner Attila: Adatok a honfoglalás kori ornamentika használatáról a magyar szecesszióban (Bevezető az ornamentikáról)

71

magyar népnek lehetett.46 Az ókécskei Faragó Lászlónak (a helyi sajtóban szintén a nacionalizmus hangadója) ismert a régészethez való kapcsolódása.47

A nemzeti szempontja jelen volt az épület- és szoboravatások, évfordulók és más jeles események alkalmából tartott díszbeszédekben, különösen az 1896-os emlékévben (de mindig a helyi közösség erejét hangsúlyozva), amelyet több helyütt az országos politika szereplői neveivel jelzett utcaátnevezések kísértek. Mindez a nemzeti ellenállásnak nevezett közjogi válság idején, 1905–1906-ban tetőzött, főképp a negyvennyolcas párt tagjainak díszpolgárrá választásaival (Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Andrássy Gyula Csongrádon 1905-ben, Holló Lajos Kiskunfélegyházán 1906-ban – e díszpolgárok egyben utcanévadókká is váltak, még életükben). 1906-ban pedig a legapróbb falvakban is megalakultak a Tulipánkert Szövetségek (Kiskunfélegyházán a szervező Holló Lajos országgyűlési képviselő felesége volt),48 Alpáron vagy Jászkarajenőn is.

E példák bár bizonyítják a nacionalizmus megjelenését a parasztpolgári társadalomban, mégis csupán áttételes összefüggésbe hozhatók az építészet és a nacionalista diskurzus(ok) feltételezett kapcsolatával. Hiszen például a hódmezővásárhelyi kőművesek is tudták, hogy a nemzeti ellenállás idején „[m]inden »hazafi« tulipános jelvényt viselt, aminek az volt az értelme, hogy csakis hazai gyártmányt pártolnak – de a tulipán jelvények bécsi gyárban készültek.”49

Feltételezhető, hogy az 1905–1906-os kormányválság elmúltával, pontosabban: a válság esetleges helyi visszhangjainak és következményeinek elmúltával a honfoglalás kori és magyar népművészeti forrásra támaszkodó épületornamentika mint az egyéni szándék kifejezése egyben a nacionalizmus jelentkezéseként értelmezhető. Ez időben pontosan egybeesik az Alföldön 1910–1913 között tetőző építkezési hullámmal. Hozzá kell azonban tenni, hogy az építőipar nem elsősorban a politikai viszonyoktól függött: 1899 és 1908 között statisztikai adatok bizonyítják az építőtevékenység erőteljes visszaesését, csak az 1910-es évek első felében lendült fel az építőtevékenység azelőtt sosem látott maximumra, az egész alföldi régió modernizációja ekkor volt a legerőteljesebb.

Az építészeti formák és a nemzeti eszme közötti összefüggés egy Kiskunmajsán 1912-ben megjelent kis nyomtatvány segítségével vizsgálható. Ezt a vendéglátós szakma számára kiadott emlékkönyvet készítői a kiskunfélegyházi Kneffel Bélának dedikálták. A kiadvány utolsó oldalain a kiskunfélegyházi Kneffel Szálloda képes ▼

46 Máthé József: Kuczorgó, in: Abony és Vidéke, 1. évf. 9. sz. 1890. június 29. 1–2.

47 Somogyvári, i. m. 2013, 228.

48 A Tulipánkert-Szövetség megalakítása városunkban, in: Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó, 1906. május 20. 1–2.

49 Néprajzi Múzeum, Ethnológiai Adattár, ltsz. 3959, pag. 1.