Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Brunner Attila: Adatok a honfoglalás kori ornamentika használatáról a magyar szecesszióban (Bevezető az ornamentikáról)
70 nemzetiségek is elfogadták,40 azaz feltehető, hogy számos esetben a forma önmagában vett esztétikai értéke kell legyen a mérlegelés tárgya. Nehéz nem az Arany János-i „gondolta a fene” esetébe futni tehát még a viszonylag könnyen dekódolható, nemzetiséghez rendelhető szűr- és subamotívumokkal is. Mivel a konkrét díszítőelem adott felhasználásáról szóló közvetlen forrás nem áll rendelkezésre, az érvelés ezen a ponton már kényszerűségből is csak a motívum előfordulásának, alkalmazásának társadalmi-kulturális közegére támaszkodhat. A helyi sajtó tükrében e városok lakosaiban erős magyarságtudat volt. Kecskemétet, Csongrádot, Ceglédet saját lakói színmagyar településnek tartották, még ha a statisztikai adatok tükrében nem is ez volt a valóság.41 Kecskemét „tősgyökeres magyar város” – hangzott el 1861-ben Horváth Döme beszédében a Katona József-szobor avatásakor.42 A reformkori nacionalizmus jogkiterjesztő célja érdekében ekkor használt retorika azonban a század végén már egészen más kontextusba illeszkedett. Amikor Nagykőrösről 1896-ban így írtak: „[v]árosunk népe tős-gyökeres magyar faj, erősen kifejlett nemzeti érzülettel, és a magyar nemzetiségnek jellemző tulajdonságaival; erős ragaszkodással történeti emlékeihez és nemzeti történetének hagyományaihoz”43 – akkor már a Magyarországon élő nemzetiségekkel szembeni magyar fölény hangoztatása állt a háttérben. Különösen a lokális sajtótermékekben tanulmányozható a nyelvi nacionalizmus sovinizmussá válása.44 A csongrádi sajtóban a nemzetiségek magyarosítása helyett propagálták a polgárosodás eszméjét: e logika szerint a nemzetiségeket itt nem kell magyarosítani, ezért a társadalmi fejlődés energiáit a parasztiból a polgáriba való átalakulásra lehet fordítani.45 Az ilyen típusú érvelésekben felhasználták a helyben előkerülő régészeti leletanyagokat is. Egy abonyi újságcikk a szomszédos tószegi leletek alapján tartotta úgy, hogy a magyarság mindig itt élt: deduktív következtetése szerint az előkerült, honfoglalási kor előttről származó kulacs azt bizonyítja, hogy a honfoglaláskor a magyarság azt a területet foglalta vissza, hol már egyszer élt, mert kulacsa csak a ▼ 40 Csáki Tamás: Lajta Béla újra Zentán, Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, Zenta, 2012. 41 A nemzetiségi összetétel színesebb volt annál, mint amit a magyar nyelvű források bemutatnak. Ceglédbercel – bár a községi közgyűlések jegyzőkönyveit magyarul vezették – németajkú falu volt, Kecskeméten is tradicionálisan meghatározó volt a németség és a zsidóság. Kerekegyházán a jelentős németajkú és szlovák kisebbség miatt elvárás volt a katolikus lelkész felé, hogy három nyelven tudjon prédikálni. Valóban színmagyar lakossága csak Kocsérnak, Csongrádnak, Kiskunfélegyházának és Ceglédnek volt. Utóbbi három városban a dualizmus korában számottevő (magyarajkú) zsidóság is élt. 42 Emléklap Katona József emlékszobrának Kecskeméten, 1861-dik évi Május 20-kán történet leleplezési ünnepélyéről, Szilády Károly, Kecskemét 1861, 12. 43 Galgóczy Károly: Nagy-Kőrös város monographiaja, Pátria, Budapest 1896, 136. 44 Példáim a ceglédi sajtóból származnak, köztük egy már álnevében is beszédes szerző cikke: Sovén: A magyar nyelv joga, in: Ceglédi Hírlap, 2. évf. 24. sz. 1906. június 10. 1. Egy másik példa: Oláhok, in: Ceglédi Ujság, 17. évf. 13. sz. 1907. március 31. 2. 45 A magyar polgárosodás, in: Csongrádi Ujság, 2. évf. 26. sz. 1904. június 26. 1–2.
