Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Brunner Attila: Adatok a honfoglalás kori ornamentika használatáról a magyar szecesszióban (Bevezető az ornamentikáról)
69 használását alföldi épületdíszeken, a magyar identitású építtetők és a magyar történeti motívumok közötti kapcsolatot azonban a konkrét források hiánya ellenére is szükséges körüljárni. Széljegyzetek építészet és nacionalizmus kapcsolatáról Ha a motívumok kapcsolatba hozhatók a korszak egyik vezető nemzetépítő tudományával, a régészettel, akkor könnyen feltehetővé válik a kérdés, vajon kapcsolatba hozhatók-e a nemzettudattal is. A nemzettudat építészetben való megnyilvánulása az építészettörténet-írás nagyon nehezen körüljárható kérdésköre, ha nem épp a legnehezebben.38 A századforduló építészei középületek formájában törekedtek kifejezni a nemzeti eszmét, az ehhez használt népművészeti inspirációt számos forrásszövegük alátámasztja. Azonban még jelentős középületek esetén sem egyszerű bizonyítani az ornamentika és a nemzettudat között feltételezett kapcsolatot.39 A korszakban ráadásul nem csak kiemelkedő, határozott ars poeticával rendelkező, forrásszövegeket hátrahagyó építészek művei épültek meg, és az is kérdés, hogy az építész szándéka mennyiben ment át az építtetői, megrendelői réteg értelmezői szűrőjén. Hiszen a nemzeti mozgalom eszmei tartalma az építészet konkrét anyagiságában rendkívül áttételesen jelentkezhet, az egyes művészeti formák félreértelmezése pedig írott forrás hiányában könnyen elkövethető „hiba”, vagy ha nem is az, mindenesetre jelenség, „kreatív félreértések vagy félreértelmezések” táptalaja. A századfordulón ezrével épült szecessziós lakóépületek (csak Kecskeméten mintegy 180 ilyen épületet sikerült dokumentálni) esetében sokszor sem az építtető, sem a tervező nem ismert, a ránézésre egyértelműen népművészeti eredetűnek tűnő motívum egy-egy házon való fel-felbukkanásáról nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy felhasználása tudatos, azaz a tervező vagy az építtető szándékosan élt volna a népművészeti formakinccsel. Önmagában nézve bármely formakincs hajlamos ugyanis a szökésre: a bécsi szecesszió a történelmi bizánci és asszír, sőt a szlovák népművészetből is merített, a lechneri vonalakat pedig más ▼ 38 Déry Attila: Nemzet kísérletek építészetünk történetében, Plinthosz, Budakeszi 1995. Veress Dániel: Nemzetépítők. Nemzeti stílustörekvések az európai és magyar építészetben 1850–1925, doktori disszertáció, ELTE BTK, 2021. 39 Erre a debreceni vármegyeháza építéstörténeti feldolgozása rendkívül tanulságos példa. Veress Dániel: Dac vagy reprezentáció? A debreceni Vármegyeháza politikai-ikonográfiai elemzése, in: A haza építőkövei. Tanulmányok a 19. századi építészet köréből Sisa József tiszteletére, szerk. Farbaky Péter – Farbakyné Deklava Lilla, ELKH BTK, Budapest, 2022, 171–184., különösen 181–183. A szecessziós építészetről szóló szakirodalomban mindeddig csak a szabadkai városháza tulipános motívumairól sikerült mikrofilológiai eszközökkel bizonyítani, hogy konkrét összefüggésbe hozhatók a nemzeteszmével. Ninkov K. Olga: Adalék a szabadkai városháza építési időszakának művészeti programja tanulmányozásához, in: Vujnović, Gordana P. – Ninkov, Olga K. – Demeter, Gabor – Mačković, Stefan – Halas, Tibor – Segedinčev, Tatjana – Jeftić, Aleksandra – Rakočević Cvijanov, Maja: Gradska kuća 1912–2012 = Városháza Szabadka 1912–2012, Printex, Subotica 2012, 83–151., idézett rész 93–97.
