Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
106 mondtuk, errefelé ő Nyugat-Európa legélőbb tagja. Mert meddig terjed Európa? Ameddig a sajátságos eszméi, vagyis a civilizációja. Hogy egy nemzet Európához tartozik-e, vagy nem, s mióta tartozik oda, azt ilyesféle kérdések döntik el: részt vettél a keresztesháborúban? A reformációban? Voltak jakobinusaid?”22 Ezek a magyarság szellemi és politikai erejét méltató szavak, különösen a Kelet-Nyugat relációjában, hogy tudniillik a magyarság mindig európaibb volt szomszédainál („ő volt Nyugat-Európa legélőbb tagja”) Illyésnek azt a törekvését tükrözik, hogy egyrészt rámutasson a magyar sérelmekre (elsősorban a nemzetiségeknek tulajdonított Trianonra), másrészt (újra)pozicionálja nemzetét a francia közvéleményben. Abban a Franciaországban, amely a magyar közvélekedésben a leginkább magyarellenes volt a békeszerződések megkötésekor. Erre az igazságtalanságra is rámutatnak a Petőfi Sándor ilyen jellegű kijelentései: „Az archívumokban egyetlen olyan jelentés sem olvasható, amely arról szólna, hogy a különben nagyon is harcias magyar parasztok valamelyik községe vallási vagy nemzeti indulattól vezérelve egy másik falut megtámadt. A magyarok ugyan büszkék eredetükre, a testvértelen voltukra (minden nemzet arra büszke, ami), de ahogy vallási türelmetlenség nincs bennük, a nemzeti türelmetlenségük is oly kicsi, hogy szinte a nemzeti tudat hiányáig ér. Őszinte csodálkozás és valamiféle könyörület önti el őket, ha idegen nyelvet hallanak.”23 A Petőfi Sándor a nemzetiségi kérdést sajátos politikai, történeti konstelláci óban is tárgyalja. Mindkét könyvet átjárja a Habsburg-ellenesség. Illyésnek az a véleménye, hogy a Habsburg-dinasztia nemcsak Európa legreakciósabb, de legostobább uralkodó családja is volt. Az udvari kamarillapolitika szereplői is (Illyés itt Metternich ellenlábasa, a cseh Kollowrat magyarellenességét, cseh sovinizmusát emeli ki) sikeresen fordították szembe a magyarságot a többi etnikummal. Illyés ugyan kritikusan szemléli a magyar forradalom hibáit, vezetői döntéseit, de a nemzetiségi konfliktusokat nem ezzel, a magyar politika hibáival magyarázza, hanem a magyarság másságával, illetve a Habsburgok sikeres megosztó politikájával: „Az Emberi Jogok Kinyilatkoztatásától megihletett magyar forradalom véres csatáit olyan hozzá hasonlóan föltörekvő kis népekkel vívja, amelyek elhiszik, hogy nemzeti szabadságukhoz őket Európa egyik legreakciósabb abszolutizmusa fogja elvezetni. Hogy volt ez lehetséges? Közrejátszott ebben nyilván a magyarság tökéletes nyelvi és származási más-volta, amely ezekben az évtizedekben tudatosult szomszédainak szellemi rétegeiben, a más -t, az egyedülit pedig, tudjuk, még a madarak is csípik és vágják. A támadók sorából, akik tévedésükre csak akkor eszmélnek majd föl, amikor már késő lesz, csak két nemzetiség marad ki, illetve ▼ 22 Illyés Gyula Petőfi Sándor 190–191. 23 I. m., 92.
