Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
103 A Vie de Petőfi-t a Gallimard 11 adta ki. Természetesen ehhez nem volt elég a tekintélyes kiadó készsége és anyagi forrása, szükség volt a magyar hatóságok engedélyére. Ennek fontossága majd néhány évvel később nyilvánvalóvá válik, amikor 1965. november 2-án Párizsban bemutatták a Kegyence t. Illyést felelősségre vonták, amiért engedély nélkül járult hozzá művének külföldi bemutatásához és kiadásához. Az tehát, hogy a Via de Petőfi 1962-ben megjelent, nem elsősorban a hatalom gesztusaként értelmezhető, mintegy az irodalmi közéletbe visszatérés (Új versek , 1961) honorálásaként, hanem jól felfogott politikai érdekként. Egyfelől annak deklarálásaként, hogy a külföldön az ellenállás szimbólumaként tekintett Illyést az új hatalom támogatja, engedélyezi műveinek megjelenését Magyarországon (igaz, az Új versek megrostálva, megcsonkítva jelenhetett csak meg) és külföldön is. Másrészt az átdolgozott Petőfi politikailag semlegesebb szöveg, sőt az a portré, amely az átdolgozása során markánsabbá vált, jobban megfelelt az új politikai hatalomnak. Ebbe még az a nagyvonalúság is belefért, hogy Illyés szövegének bizonyos kitételei sértették a „proletár internacionalizmus elvét”, de a cenzor ezeket nem húzta ki a magyar nyelvű kiadásból. S az is a politika legitimációját szolgálta, ahogy a kibővített kiadás szélesebb politikatörténeti kontextusba helyezve írta le a magyar reformkor és forradalom progresszív vívmányait. A Nyugat felé óvatosan nyitó, és a korábbi politikai és irodalompolitikai gyakorlattól fokozatosan távolodó hatalomnak jól jött az Illyés által megrajzolt nyugatos Magyarország, annak francia orientációjával. A Petőfi Sándor szerzői előszavából Illyés szándéka is kiviláglik, s ez valóban nem áll messze a politika motivációjától, praktikus érdekeitől: „A könyv nem mindennapi sorozatban, nem mindennapi cégér alatt volt megjelenendő. Elkapott a lehetőség, hogy milyen helyről, milyen közönségnek beszélhet egy magyar végre egy sor szép magyar vállalkozásról, s csaknem kötelességnek – nem is a mi nemzetünk, hanem a többi nemzet iránti kötelességemnek – éreztem, hogy dióhéjban még a magyarok történetét is elmondjam, hisz a külföldi olvasó azt sem ismeri; anélkül pedig Petőfi nagyságának épp legszebb oldalát nem fogja soha megérteni.”12 Illyés a Petőfi t nemcsak kibővítette, hanem át is dolgozta: kihagyott helyeket, beleírt nagyobb szövegrészeket, felcserélt szöveghelyeket és finomított kifejezéseket. (Elmaradt a „zsidó” néhány helyen, s a balázsfalvi „román demagóg” az új könyvben „szónok” stb.) De olyan szövegrész is akad, ahol erősebb kifejezéseket használ az új kiadásban. Már az első könyv is hangsúlyos témaként kezelte Petőfi származását, hogy a nemzeti köztudatban leginkább magyarnak tekintett költő szülei nem magyarok, hanem szlovákok voltak. Illyés az első könyv legfontosabb ▼ 11 1962 májusában jelent meg a Vie de Petőfi a neves francia kiadó, a Gallimard gondozásában. Gara Lászlóról: Tüskés Anna i. m., 121–179. 12 Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Szépirodalmi, 1963. Az előszó datálása: 1962.
