Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - N. Horváth Béla: Az újrafogalmazott kultusz(könyv) (Illyés Gyula Petőfi-életrajzai)
102 vizsgálni, hogyan viszonyul egymáshoz a Petőfi és a Petőfi Sándor . Hogyan építi tovább Illyés a második kultuszkönyvével Petőfi akkortájt ugyancsak átformált és kisajátított kultuszát. Annál is inkább, hisz Illyés sem vonhatta ki magát azokból a szellemi áramlatokból és direkt politikai és kultúrpolitikai csatározásokból, ahogyan Petőfi neve a lobogóra került. Horváth Márton 1951-es előadása, majd könyve (Lobogónk Petőfi ) nyilvánvalóan egy politikai koncepció igazolására használta Petőfi életművét, pontosabban költészetének egy bizonyos szegmensét: népiségét és forradalmiságát. Ez Illyés Petőfi jének is filozófiai és ideológiai alapjául szolgált, de nem állt benne a direkt politikai konstellációban, és főleg nem szolgált egy leegyszerűsített politikai célrendszert. Amit Illyés beáldozott a politika oltárán, az az a sematikus Petőfi-rajz, amit a Két férfi ben (1948) és a Föltámadott a tenger (1953) film forgatókönyvében megjelenített. 1963-ban azonban már nem kíván tőle az új, Aczél György fémjelezte kultúrpolitika ilyen megalkuvást, sőt lehetővé tette az új, kiegészített Petőfi megjelentetését. Igaz, egy évvel az eredeti, francia nyelvű kiadás után. Illyés 1956 után évekig nem mehetett külföldre, s csak 1962-ben, egy főleg kommunista írókból álló delegáció (vezetője Mesterházi Lajos) tagjaként utazhatott Párizsba. Külföldi kapcsolatai azonban működtek, hisz az őt felkereső kommunista kultúrpolitikusok (Köpeczi Béla, Király István) azzal szembesítették, hogy a belügy milyen információkkal rendelkezik az ’56-os emigrációval (elsősorban irodalmi emigrációval) tartott kapcsolatairól. Köpeczi 1958 áprilisában keresi fel a mély apátiában élő Illyést, hogy rávegye az irodalmi visszatérésre, irodalmi – és ezáltal a hatalmat legitimizáló – szerepvállalásra. A politikus feljegyzést készített, amelyben idézi Illyést. Köpeczinek arra a felvetésére, hogy értesülései szerint „passzív ellenállásra szólítja az írókat”, Illyés azt válaszolja, hogy az „szemenszedett hazugság”, mert „nagyon ritkán találkozik barátaival egészségi állapota miatt”. Ugyanígy cáfolja azt is, hogy ő juttatta volna el verseit „disszidens lapoknak” (Új Hungária, Bécsi Magyar Kurír ), és kijelenti, hogy „kész volna valamilyen for mában tiltakozni is írásainak közlése ellen”.9 Ez utóbbi mondat kevésbé hihető, hisz Illyés nemcsak az emigráns magyar lapokban van jelen, hanem azokban a meghatározó francia irodalmi körökben is, amelyekkel fiatal kora óta kapcsolatot tart. Ezek a körök Illyés 1946–48-as kultúrdiplomáciai tevékenységét is számon tartják.10 Szellemi tekintélye, 56 utáni hallgatása, rezisztenciája is hozzájárulha tott, hogy kinti barátai (elsősorban Gara László) egyengették Petőfi-könyvének kiadását. Amely már megjelent több nyelven, franciául azonban még nem. ▼ 9 Köpeczi Béla: Feljegyzés Illyés Gyulával folytatott beszélgetésről, Aczél György Hagyaték, MTA Kézirattár MS6032/48. 10 Erről részletesen: Tüskés Anna: Illyés Gyula francia–magyar kultúrdiplomáciai tevékenysége 1946–1948-ban, in: „en-nemzetem külhoni híre-sorsa” Fejezetek a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2020, 179–197.
