Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
120 metaforikával áthatott líranyelven. Gyakori téma a test és a lélek ambivalenciája, a személyiség változásának mechanikája, a testet érő ingerek, inspirációk, traumák, adott esetben megaláztatások megfogalmazása, amely itt egyrészt Sylvia Plath önmegfigyelő szövegalakításának, másrészt Petri narratív verseinek retorikai és nyelvi sajátosságait idézi. Az állítások lineáris logikai sort alkotnak, ahol a primer identitás- és testtapasztalat, az interszubjektív viszonyrendszer egzakt ismeretekkel, fizikai, biokémiai, matematikai, mediális vagy természeti tudáselemekkel íródik át- vagy felül, mintha a szöveg tropológiai szintje mindig valamiképp a szubjektivitás elodázásában lenne érdekelt: „Nem gondolom, hogy hivatkozásaink / elengedhetetlenek, / de azt sem, hogy háromszögelésen kívül / más módon is képesek vagyunk meghatározni / magunkat.” (Háromszögek ) Másrészt Gyurász köl tészetében nemcsak a tapasztalati tényekhez, hanem a nyelvhez való hozzáférés is problematikus, a nyelv írott és beszélt formájának keresztezése mint a kapcsolatteremtés lehetetlensége jelenik meg például a Papírlegyezők ben: „Van egy barátom, aki / úgy beszél, mintha minden mondata / harmonikává hajtott papírlap volna: / egyes szavak eltűnnek, mert az utánuk következők / rétegei / teljesen eltakarják őket.” Gužák Klaudia Francia film 16 című versgyűjteménye mind hagyománytörténe ti beágyazottságában, mind pedig témájában és szövegalakításában leginkább Gyurász Marianna és Nagy Hajnal Csilla köteteihez kapcsolódik, hasonló módon Sylvia Plath költészete jelölhető meg nyelvi és szemléletbeli előzményként. Azonban míg Gyurásznál a természettudományos nyelv és gondolkodásmód közbejötte, Nagynál a normalitás és a rendellenesség opponálása működik poétikai alapelvként, addig Gužák verseiben a képi, vizuális látásmód válik dominánssá, ezzel együtt pedig a test lebontása, dekonstruálása, hasonlóan Nemes Z. Márió vagy Németh Zoltán költészetéhez: „Egy nap rájössz, / eljött az idő, / ma kell megcsinálni! / Nagyjából fél évig készülsz, / meditálsz, / majd egy este gyönyörű lihegés és nyögés közt a tested magába szippantja a nemiszerved.” (Ha voltak is lovak, az már nagyon régen lehetett) A másik a megszólítás vagy a felidézés folyama tában testet, arcot kap („Egy kitartott erős pillantás vagy, / anyád azt mondta, / hogy már gyerekként tudtál így nézni.” [Szemben ]), máshol pedig egy természeti, poszthumán, apokaliptikus világhoz rendelődik: a Zaštava-í például egyszerre párkapcsolat- és teremtéstörténet (a teremtéstől a másvilágig), amelyben a világ a másik fején létesül: „Lassan beletúrok a hajadba / és az ujjaim által képzett barázdákba / vetőmagokat szórok. / Paradicsommagokat, / narancsfamagokat, / városmagokat, autómagokat. [...] És mi soha nem beszélünk róla, / hogy volt az az ▼ 16 Gužák Klaudia, Francia film . A kötet megjelenés előtt áll, a kéziratot a szerző bocsátotta rendelkezésemre 2022. április 8-án.
