Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
121 év, / amíg Istenek voltunk / és én féltékenységből / elpusztítottam egy egész civilizációt.” Gužák Klaudia emóciókat, traumákat, emlékeket rögzít, eközben mitikus figurákat és történeteket alkot: emberek istenülnek és széthullanak, világok emelkednek, hogy aztán elpusztuljanak. II. Próza A (cseh)szlovákiai magyar prózairodalom hatástörténeti szempontból legmeghatározóbb jelensége kétségkívül Grendel Lajos munkássága, amely egyrészt a (cseh) szlovákiai identitás tematizálását, másrészt a közép-európaiság fogalmának kidolgozását hajtotta végre a legkorszerűbb poétikai eszközökkel. Az Éleslövészet a tör ténelmi múlt és a kollektív emlékezet feldolgozását tűzi ki célul, azonban posztmodern szövegalkotási stratégiákkal operál, a történetek elbeszélhetőségének, átörökíthetetlenségének tapasztalatát is színre viszi, pátoszmentesen, olyan elbeszélői pozíciók megválasztásával, amelyek a közös múlt és régió nyelvi megformálásában a nézőpontok ütköztetését is lehetővé teszi. A New Hont-trilógia szintén reflektál a történelem, a régió, az emlékezet és a felülírás fogalmára: Grendel művei azáltal illeszkednek a klasszikusan értett (cseh)szlovákiai magyar irodalmi hagyományba, hogy annak földrajzi kereteit, Közép-Európát, Csehszlovákiát, Szlovákiát, Lévát, valamint történelmi kódjait a szembenézés, az irónia és a groteszk eszközeivel teszi hozzáférhetővé.17 Grendel hatása nemcsak nyelvi, hanem szemléletmódja szempontjából is jelentős: az elmúlt évtizedek szlovákiai magyar irodalma számára kiemelt jelentőségűvé vált a régió, a hely feldolgozásának az igénye. Ez jellemez olyan, poétikai szempontból meglehetőségen eltérő alkotói pályákat, mint György Norbert, Mizser Attila, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Száz Pál vagy N. Tóth Anikó munkássága, és Talamon Alfonz posztumusz regénye, a Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából18 , amely a monarchia mítoszát, a multikulturalizmus és a nyelvi pluralitás nyomait magán viselő fiktív aranykor lehetőségét vázolja a „barátok” hétköznapi cselekvéseinek fragmentumaiban. A kortárs pályakezdő szlovákiai magyar irodalom egyes darabjai abban az értelemben szintén kapcsolódnak a tér körülírásaként, a régió nyelvi megformálásaként értett kisebbségi, határon túli irodalmi hagyományhoz, hogy reflektálnak azokra a sajátos történelmi és társadalmi folyamatokra, amelyek egy város, egy hely, egy közösség identitását meghatározzák. A legtöbb esetben azonban a szerzők irodalmi tájékozódása, ▼ 17 Vö. Mizser Attila, Klímaváltozás: Viszonyok, rendszerek, anomáliák a „szlovákiai magyar” irodalomban = Határtalan magyar irodalom, szerk. Pusztay János, Budapest, Magyar Napló, 2020, 47–54. 18 Talamon Alfonz, Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából , Pozsony, Kalligram, 1998.
