Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 7-8. szám - Télffy Ármin: Kifejezéstelen hiány (Az elektív affinitás poétikája Áfra János Rítus című kötetének példáján)

91

megtalálásának útját ábrázolja, amely a tradí

ció szabad, posztmodern felhaszná

lásból származó autonómiára épül. „Hívnak, csábítanak, hol emelt / hangon, hol halkan, sírdogálva, / ha máshogy nem szorul el a szíved. / Ezt a kötöttséget kell kötelékké lazítanod (...).” (Kötelék

) Az egész kötet reflektál az önseg

í

tő mozgalmak inautenikus nyelvére. Minden intellektuális kritika ellenére korunkban az autentikusság elterjedt mint „társadalmi technológia”, mint az immateriális javakra irányuló piaci mozgás egyik hajtómotorja. A gyakran inautentikus önsegítő, illetve önmenedzselő identity-fashioning piac fontos indukálója, a poszt-fordiánus gazdaság kitüntetett motiváló eszköze és vágyott célja. Az információs társadalom kontextusában a piacgazdaságról és az autentikusságról alkotott ideák kölcsönösen formálják egymást. Ebből a szempontból is releváns Áfra problémafelvetése, bár látszólag szót sem ejt az információs társadalomról. Ezt indirekt módon teszi, amikor a populáris pszicholó

giában, illetve a populáris kultúra egészében nagyon elterjedt, elavult metafizikai klisé

kbe csomagolt tanácsosztogatásra reflektál. „Vesd lángra a kézzel írt leveleket, / vesd lángra a kiszárított virágokat, / vesd lángra a behempergett ágyhuzatot. / Aztán utolsónak sírd tele zsebkendődet, / s a férfi arcképével dobd a tűzre azt is, / hagyd szétperegni kimerült vágyaid.” (Az elhagyás

) Az idézetből is kitűnik, hogy a szöveg innovatív megformálása, pl. a gondolatritmus, a váratlan jelző „behempergett ágyhuzat”

autentikussá teszi az inautentikus közhely

pufogtatást, a giccsbe hajló szentimentális érzelmi hangoltságot. Rávilágít, hogy az őszinteség (sincerity) korát követő időszak irodalma az inautentikus nyelven, az elavult metafizikai elő

feltevéseken élősködve, látszólag elfogadva azokat, keresi önnön autentikus regisztereit, melyek adekvát létmódja a szilárd alapok hiányából születő lebegés. „Talajtalan lebegnek távoli / mozdulatok, lépések (...). (Az őrző

)

Számomra az értelmezés kulcskifejezésévé vált az Akkor vissza

című versben található „kifejezéstelen hiány”: „ha a kereszt előtt fejed / magasba emeled, / s béke tölt el, amíg mások / sírnak a temetők / átforgatott halmai felett, / ha eláraszt az érzés, / hogy a kifejezéstelen hiány / összeköt benneteket / egy nagyobb biztonság felé vezető úton (...) ha engeded, hogy nyomaid / elsodorja a szél, / és felszabadít, mihelyst látod, / elfelejtenek, ha ezután / a szabadságot sem / követeled senkitől, / akkor nincs több okod / visszatérni már.” A „kifejezéstelen hiány” a mindennapi nyelvhasználatból jól ismert „kifejezéstelen arcú” és a „hiány” elektív affinitásának eredményeként létrejött kvázi-kémiai elegy, amin a lehetséges releváns értelmezések emergálnak, miközben az „arc” szabad vegyértékké válik, ami el van takarva a kötet borítóján található festményen, viszont a könyv fülrészén Áfra János arcának tükörképe látható. A kötetnyitó versben pedig ezt olvashatjuk: „Adj időt, hogy e mozgáson keresztül / szétszálazódjon a lehetőségek sora, / melyek megidézik százezer arcod.” (Valaki után

) A művészet egyik jól ismert definíciója az, hogy kifejez valamit, vagy érzelmeket, vagy az ábrázolásának módját stb. A kifejezhetetlen