Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Télffy Ármin: Kifejezéstelen hiány (Az elektív affinitás poétikája Áfra János Rítus című kötetének példáján)
90 lógiai értelemben megfosztja a valóságától” . 33 Nietzsche 34 számos interpretátora szerint, mivel tagadja az introspekció révén megismerhető karteziánus én létezését, az autentikusság fogalmát is elveti. A többszörös én tételezése azonban nem jelenti számára az autentikusság tagadását. Az igazi énünknek az introspekcióval történő megismerése helyett autentikus stílust kell adni önmagunknak, amely nem más, mint – kiemelkedő életművet konstituáló eredeti mesterművek esztétikai megalkotásához hasonlóan – az én folyamatos, kreatív destrukcióra épülő újrateremtése. Az autentikus stílus azonban nem hoz létre önazonosságot, hanem az én emergálódását idézi elő a mentális élet káoszának peremén egyensúlyozó, folyamatos esztétikai önalkotásunk eredményeképpen. Áf ra János költői reflexió jában a „százezer-arcú” autentikus személy az apollóni látvány és álom, valamint a dionüszoszi vitalitás és mámor elektív affinitásainak eredménye. A modern ember az apollóni és a dionüszoszi vegyüléke. Apollón, a fényes forma csak a dionüszoszival vegyülve válik láthatóvá. Nietzsche optikai metaforája szerint a démoni sötétbe néző apollóni szem olyan, mintha a napba nézett volna, és öngyógyításként (hunyorgás közben) „káprázatos” fénypontokat vetítene ki magából. A dionüszoszi sötét ezeken a kivetített fényeken keresztül érzékelhető. Az apollóni látomás annál szemkápráztatóbb, minél inkább kiemeli a dionüszoszi sötétség. Az apollóni ontológiai derű a dionüszoszi görög pesszimizmusból táplálkozik. „Ahogy a félhomályt felemészti a lobogás, / te is kinyitod szemed, és nem látsz át / többé a lángokon, hisz részükké váltál.” (Az ismétlődés folyosói ) Az apollóni lét, „annak minden szép sége és mértékletessége alatt a gyötrelmek és a tudás ingoványa rejlik”.35 Ezzel szemben a dionüszoszi a „kéjben, kínban, tudásban való teljes mértékfelettiség”. „Bármerre fordulsz, taposol, ki, oldalra, / ordításod nem hallják meg a csillagok, / s mert képtelen voltál nyugton maradni, / kezdheted onnan újra, ahol feladtad, / épp mielőtt megérkeztél volna.” (Az ismétlődés folyosói ) Áfra János Kockázat nélkül című verse a pusztán apollóni játékra, illúziókeltésre épülő költészetet program szerűen a dionüszoszit is mozgásba hozó művészettel állítja szembe. Vagyis alkotói identitását a „korai posztmodern” metafikcióra, a maszkokkal és identitásokkal folytatott játékra építő létmód dal szemben fogalmazza meg. 36 „Eljátszod, hogy ját szol, billegsz, erőlteted magad, / sem billenés, sem az esés nem természetes, / pedig annak van tétje, ami törte már csontodat.” Értelmezésem szerint Áfra János költészete a 21. századi létezés metafizikai alapjainak ontológiájára kérdez rá, ahogy Goethe a Vonzások és választásokban . A Kötelék című vers e a személyes autentikusság ▼ 33 I. m., 49. 34 Varga Somogy, Authenticity as an Ethical Ideal, Routledge, New York, 2012, 51–52. 35 Uo. 36 Németh Zoltán, A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája, Kalligram, Pozsony, 2012, 15.
