Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Télffy Ármin: Kifejezéstelen hiány (Az elektív affinitás poétikája Áfra János Rítus című kötetének példáján)
88 az irodalmi mű komplexitására esztétikailag reagáló olvasásra.28 Értelmezésem szerint Áfra János kötete ellenáll a szemantikai célú, lineáris olvasásnak, azaz a szó szerinti értelemben vett megértésnek. Ha lineáris olvasatát próbálom adni, akkor paródiává válik. Nézzünk egy példát erre! A kötetindító vers ( Valaki után ) esetében el lehet gondolkodni azon, hogy önmegszólító-e a vers, vagy a versbeszélő máshoz beszél. De olyan utasításokat ad magának vagy egy másik ágensnek, amiket csak egy isten tudna teljesíteni, ráadásul ha véghezvinné, amit kérnek tőle, akkor minden hatalmát elveszítve szétszóródna az űrben. „Hordd el ezerfelé magad, / szakítsd meg a töretlen egységet, / szóródj szét, elárulva a semmit. / Fennmaradt nyomaid szikrázzanak / a végtelen űrben, és távolból / ismerjenek egymásra töredékeid.” Ha nem lineárisan közelítek a vershez, akkor viszont a kultúra kvázikémiai cserebomlásainak ábrázolásaként értelmezem. A felszólító mód pedig csak retorikai eszköz, egyfajta látszólagos uralása a redukálhatatlan komplexitásnak, nem véletlen, hogy a mondatok végén nincs felkiáltójel. A vers egy paradoxonra épül: a reduktív lineáris olvasat a szöveg, illetve e létezés uralhatóságának illúzióját nyújtaná, a nem-lineáris interpretáció viszont nem segít megalapozni a valóságot, legfeljebb nagyon áttételes módon, egyes befogadók kisajátító, leegyszerűsítő praktikái révén. A nem lineáris, esztétikai megközelítés a befogadó számára nem biztosít szilárd talajt, biztos „alapnyelvet”, viszont lehetővé teszi, hogy a nyelvi cserebomlások révén beindított „mozgáson keresztül / szé tszálazódjon a lehetőségek sora” (Valaki után ). Mint erről már volt szó, értelmezésem szerint Áfra János Rítus című kötetét gyümölcsöző Goethe Vonzások és választások című regényének keretrendszere felől értelmezni. Emlékezzünk rá, hogy a szereplők azon törekvése, hogy mind szemé lyes viszonyaikat, mind pedig a természet erőit építészetileg, mértékre szabva új módon, autentikusan domesztikálják, azért szenvedett kudarcot, mert az építés rituális, mágikus alapjait aláásta a kapcsolatrendszerüket és egész világukat meghatározó, a régi eszközökkel uralhatatlan komplexitás. Azaz a kultúra kváz-kémiai cserebomlásaiból származó minőségi sokféleség redukálhatatlan egy metafizikus, mágikus alapra. Áfra János kötete is az alapok mágikus megteremtése, a rituális építkezések kivitelezése köré szerveződik. De míg Goethe mindent tudó elbeszélői nyelvét nem érintik a kvázi-kémiai cserebomlás ok, és nem áll ellen a lineáris olvasásnak, addig Áfra János költői nyelve csak nem lineárisan közelíthető meg. A mágikus, rituális nyelvi kötőanyag, olyan, mint Goethe regényében a mész, amely egyszerre köt és old. Értelmezésem szerint Az ismétlődés folyosói című versben a függönyök az apollóni derű ürességét jelképezik, amik „nem takarnak semmit”, „a leplek fod▼ 28 Shusterman, Richard, Pragmatista esztétika , Kalligram, Budapest, 2003, 254–255.
