Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Télffy Ármin: Kifejezéstelen hiány (Az elektív affinitás poétikája Áfra János Rítus című kötetének példáján)
86 megemlítette, igaz, jelen írástól eltérő kontextusban. A következőkben néhány kisajátított idézettel szeretném alátámasztani állításomat. Csehy Zoltán szerint Áfra számára lényegi cél, hogy megtalálja „a lét hatalmas szöveggenerátorában (...) az élet ritmusát, és költőileg lekottázza a változékonyság, azaz a rítus pszichedelikus zenéjét”.20 A zenei metaforák azért megvilágító erej űek , mert az instrumentális zene szintaxisa hívja életre a befogadóban a szemantikát, de nem szükségszerűen. Jelentéstulajdonítás nélkül is élvezhető a hangokból épült művészi architektúra. Komálovics Zoltán21 értelmezése szerint Áfra János kockázatos költői vállal kozásba kezdett, mivel miközben „a költészet eredendő, megalapozó funkcióit” használja, „mérlegre is teszi” érvényességüket. A kötet ontológiai jellegzetessége, hogy mind a megszólított, mind pedig a megszólító „nehezen helyezhető el a rituálé dramatikus színpadán”. A versbeszélő nem lokalizálható, helyette – Babits szavait parafrazeálva – „százszínű változás artikulációja”. Komálovics szerint az azonosíthatatlan megszólító és megszólított miatt a szöveg az egyetlen valóság. „Olyan realitás, amelyik nem írható vissza semmilyen eredetbe, és nem olvasható rá semmiféle célfelületre.”22 Úgy véli, hogy olyan szövegjátékkal állunk szemben, „ami egyszerre írja és semmisíti meg saját érvényességé nek terét azzal, hogy lecsu paszított nyelvi eseményként állítja elő magát”.23 Itt elszakadva Komálovics érde kes gondolatmenetétől, úgy vélem, hogy azért nehezen lokalizálható a beszélő és a kvázi-hallgató létmódja , mert feloldódnak a nyelvi cserebomlások új minőségeket építő és romboló emergenciájában. Goethe Vonzások és választások című regé nyében pontosan artikulálja a kultúra elektív affinitása által generált elavulás élményé t. – Elég baj – kiáltotta Eduárd –, hogy most már semmit sem lehet egy egész életre megtanulni. Elődeink ahhoz tartották magukat, amit ifjúkorukban tanultak, nekünk azonban most minden öt évben újra kell átvennünk, ha nem akarunk egészen elmaradni a divattól. 24 Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényében a Monarchia posztmodern jegyeket mutató modernitásának jellegzetességeként ábrázolódnak a kultúra kvá zi-kémiai cserebomlásai. ▼ 20 Csehy Zoltán, Áfra János: Rítus, ÉS, 2018, 41. sz. https://www.es.hu/cikk/2018-10-12/csehy-zoltan/ex-libris.html 21 Komálovics Zoltán, A varázstalanítás rítusai, Műhely, 2019/2., 70–72. 22 Uo. 23 Uo. 24 Goethe, i. m., 164.
