Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Télffy Ármin: Kifejezéstelen hiány (Az elektív affinitás poétikája Áfra János Rítus című kötetének példáján)
82 A komplex rendszerek diszciplínája azt kutatja, hogy egy rendszer összetevői hogyan hozzák létre az egész rendszer emergens viselkedését, és a rendszer hogyan lép interakcióba a környezetével. Ezeknek a szisztémáknak a legfőbb sajátossága, hogy az alkotóelemek és kötések nagy száma, illetve a köztük fellépő kölcsönhatások következtében az emergens rendszer működése az egyes részegységekétől lényegesen eltérő mintázatokat hoz létre.7 Pusztán az egyes alrendszerek vizsgála tából nem jelezhető előre az egész rendszer viselkedése, mivel az emergens rendszerek új szabályokat követnek. Egyszerűen szólva: az egész több, mint a részek összessége.8 A komplex rendszerek különösen érzékenyek a kezdeti feltételekre, azok kis mértékű módosítása jelentős változásokat implikál az emergens rendszer működésére nézve. Értelmezésem szerint a Vonzások és választások a létezés komplexitására reflek tál, amely a kumulatív kulturális evolúció9 hatására a 18. század második felében tudatosult először elemi erővel a filozófusokban, tudósokban és művészekben. Tomasello szerint kumulatív kulturális evolúciónak nevezzük azokat a folyamatokat, amelyek során a különböző egyének által véghezvitt változások at a kulturális hagyományok felhalmozzák, miáltal bővül az eszközök, szokások, rítusok adaptív funkcióinak a köre, azaz egyre komplexebbé válnak. Schlegel10 az iróni ának az ókortól gazdagodó fogalmát a világ „túlkomplexitására” reflektálva újítja meg, romantizálja. Értelmezése szerint minden határozott kijelentés csökkenti a komplexitást, az irónia nem más, mint erre a komplexitáscsökkenésre való folyamatos utalás. „Az irónia az örök agilitás, a végtelenül teljes káosz tiszta tudata.” Az emberi nyelv nem képes megragadni a világ komplexitását, a történelem a félreértések története. Az irónia a fenti belá tásnak köszönheti létét, eszköz a redukcióból származó jelentéscsökkenés kezelé sére, játékos nyelvhasználat az érthető és az érthetetlen határán. A német kultúra komplexitásának növekedése jól tetten érhető az olvasási szokások változásában.11 A XVIII. század vég én a polgárokat és kispolgárokat meg fertőzi az olvasás akadálytalanul terjedő kulturális vírusa. Az emberek nem egyetlen könyvet lapozgatnak életük végéig, hanem sokat egyetlenegyszer, illetve gyak ran több könyvet olvasnak párhuzamosan. 1790 és 1800 között Németországban kétezer-ötszáz regény jelent meg, annyi, mint a megelőző kilencven évben össze ▼ 7 Vicsek Tamás, Egyszerű és bonyolult. Komplexitás elmélet, Magyar Tudomány, 2003/3. http://www.matud.iif.hu/03mar/vicsek. html 8 Kauffman, Stuart, A., The Origins of Order. Self-organization and Selection Evolution , Oxford University Press, Oxford, 1993. ÉS : Vicsek Tamás, i. m. 9 Tomasello, Michael, Gondolkodás és kultúra , Osiris, Budapest, 2002, 45–55. 10 Safranski, Rüdiger, Romantika, egy német affér , Európa Köyvkiadó, Budapest, 2010, 78. 11 I. m. 57–66.
