Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Halmi Tibor: Csendtől pattogó; Egy keskeny fémpalló okozta révület (versek)
46 az asztalt, a széket nem, bennük a kényelmet hívhatnánk otthonosnak, a mozgások finom rendjét, mely értelmet ad egy szeánsznak, a mindig megismételhetőnek; mert itt mi a lábainkkal éltünk, szép sorban, egymást követve, ha azóta elfáradtak is az izmok, a lábnyomok szeszélyes kuszaságából még mindig kiolvasható a közös történet Egy keskeny fémpalló okozta révület Mióta köddé vált életünk, minden mosoly pokol, félreérthetetlen dadogás; és mint fagyott csirkelábak a kocsonyából, úgy merednek ki a körülmények sűrű aszpikjából féligazságaink; minden vágyunk fennakad a lélekvesztő ösvények kőoroszlánjainak egyikén, csupán a füst foszló húsa az irányadó; mióta a füst kanyargó útja az ösvény, mindenünkkel a megszólítható vízszintesek homlokzataihoz tapadunk, a hallgatag oszlopok árnyékában elrejtjük a remények kőoroszlánjait is; minden irányadó, mióta köddé vált
