Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Papp István: Népi kommunisták Erdélyben (Főcze János: A Madosz)
122 nézett a csillagos égre: – Mi lett volna! Nyilvánvaló tévedés volt, és ezzel az ügyet lezártnak tekintem.”1 Az imént felsorolt nevek az 1944 és 1953 között létezett Magyar Népi Szövetség vezető politikusait jelentik, akik jelzőfényként szolgáltak, legalábbis eszmélésük első éveiben mindenképpen annak a nemzedéknek, amelyhez Sütő is tartozott. A szövegben említett Balogh Edgár életművének minden bizonnyal legmaradandóbb része az általa útjára indított Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, amelynek 1981-ben jelent meg az első kötete, s csupán a politikai rendszer változását követően a továbbiak. Az 1949-ben koncepciós perben börtönre ítélt erdélyi magyar kommunisták szerepe mindmáig erősen vitatott. Sokáig érdekvédőként látták őket és láttatták magukat, később mint a hatalmi rendszer különböző pontjain helyet foglaló, a diktatúra kiépítését és fenntartását szolgáló figurákat bírálták őket, majd egy ideig néma csönd honolt körülöttük. Ennek a csendnek a feltörése szerencsére néhány éve már elkezdődött, s úgy tűnik, hogy egy új, friss szemlélettel felvértezett, a régi nyűgöktől és hamis kompromisszumoktól mentes történész nemzedék bátran nyúl hozzá a romániai/ erdélyi magyar történelem neuralgikus kérdéseihez. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a népszolgálat két világháború közötti fogalmát újraértelmező és kitágító tanulmánykötet,2 a neves vásárhelyi polgármester életrajza 3 , a székelyek történetét talán legmélyebben ismerő historikus biográfiája.4 Bár nem Erdélyre fókuszál, de bőséges teret szentelt Balogh Edgár tevékenységének egy ugyancsak frissen megjelent monográfia.5 Ezen munkák közös jellemzője, hogy sok szó esik bennük két nagy eszmeáramlat: a népi mozgalom és a kommunista irányzat szerves kapcsolatáról, mint egy olyan alternatíváról, amely hosszú időn át kitüntetett szerepet játszott a határon túli magyar közösségek életében. Ez a megállapítás már önmagában indokolja, hogy a téma miért érdemes a higgadt, tárgyszerű, visszafogott történészi vizsgálatra. Népiség és kommunizmus találkozása nem 1944/45-ben kezdődött, így ennek a különös és bonyolult viszonyrendszernek a megértéséhez visszább kell mennünk az időben. Erre vállalkozott Főcze János, aki doktori disszertációja ▼ 1 Sütő András: Edgár és Rebeka. In: Uő: Sikaszói fenyőforgácsok. Cikkek, naplójegyzetek. Bp., Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat – Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 1987. 19. 2 Népszolgálat. A közösségi elkötelezettség alakváltozatai a magyar kisebbségek történetében. Szerk.: Bárdi Nándor – Filep Tamás Gusztáv – Lőrincz D. József. Kalligram, Pozsony, 2015. 3 Fodor János: Bernády György. Politikai életrajz. Lector Kiadó – Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány – Erdélyi Múzeum Egyesület, Marosvásárhely – Kolozsvár, 2017. 4 Both Noémi Zsuzsanna: A székely faluközösség nótáriusa. Imreh István élete és munkássága. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2021. 5 Bajcsi Ildikó: Kisebbségi magyar küldetés Csehszlovákiában. A sarlós nemzedék közösségi szerepvállalása Trianon után. L’Harmattan–Impulzus, Budapest, 2021.
