Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Fodor Barbara művei (A borítón: Árnyékaink 2.)
107 révén születik meg a második kép. A két figura a méretüket tekintve egymás inverzévé válik a műveken, a fekete és vörös sávok mindkettőn hasonlóak, viszont más helyet kapnak a kompozícióban. A beépített, kitépett könyvlapok ellenben eltérő szöveget tartalmaznak a kollázsokban. A szövegek nehezen olvashatók, hiszen nem a néző tekintetének megfelelően futnak a sorok, hanem oldalt helyezkednek el vagy fejjel lefelé. Azon a változaton, ahol a fehér figura nagyobb, a szövegben keretezéseket figyelhetünk meg („Üvölteni”, „elaludtam”), hullámos vonallal aláhúzott részt („az álmaim”), valamint kihúzásokat, amelyekből az egyik olvashatatlan, a másik pedig egy női név (a Mrs. jól kivehető maradt). A párképen ugyanúgy kisatírozásra kerül a női név, de itt egy másik név is olvashatatlan. Emellett hullámos vonallal alá van húzva az „összetépte”, a „hatalmam”, melynek toldaléka szintén ki van firkálva („hatalmamban”), míg azon a laprészen, ahol az oldalszám látszódik, a szövegen áthúzások vannak, míg az oldalszám, a 69 erős vonallal be van karikázva. A kiemelések reflektálnak a tartalomra és az alkotásra, hiszen egyrészt az érzelemkifejezésre, az álomra és ösztönre mint a képek szervezőerejére, és a kollázstechnika tépéseire utalnak. A képeken megjelenő hatalmi struktúrák is tematizálttá válnak a kijelölések révén. A női név kihúzása és olvashatatlansága kitágítja Fodor alkotásainak világát és interpretációját, a szubjektivitás helyett kiterjesztettség jelenik meg, hiszen a satírozás által üressé válik ez a pozíció, bárki által betölthetővé válik az alkotásokon tematizált nőiség. A képeket átható, szexualitásra tett utalás is megjelenik a kiemelések révén, konkrétan a 69-es oldalszám bekarikázása által. Az ismétlés az élmény feldolgozására, rögzítésére, feltárására irányul, amely párhuzamba állítható a képek által közvetített impulzivitással, ösztönösséggel és vadsággal. Láthatók átrendeződések, újabb megközelítések, figurális ábrázolások, de a képek magva valahol mindig ugyanaz marad, és emiatt mintha egy személy saját mitológiája elevenedne meg, a nőiség és szexualitás kérdése. A sérült, csonka, kisatírozott vagy áthúzott, felülírt testek a szexualitással kapcsolatos nehézségeket problematizálják, a tekinteteknek való kitettséget, a másiknak (akár társadalom, akár párkapcsolat) való alárendeltséget, idomulási és megfelelési kényszert. A női testek arc nélkül jelennek meg, vagy ha az arc látható, nem kidolgozottak, elvesznek a vonások, így valójában mintha a női test a másságot képviselné, mintha idegen lenne. A női alakok testhelyzetei szexualitást sugallnak. Például a hatodik képen a bal alsó sarokban fehér alapon piros-vörös vonalakkal kirajzolódó női alak áll, a lábát felhúzza. Vele szemben, jobbra, nagyobb méretben, szögletes vonalakkal ábrázolva, magasabban egy fallikus alak jelenik meg. A kompozíciót a hatalom és a hierarchia hatja át. A bal felső sarok és jobb alsó sarokban egy-egy fénykép jelenik meg a kollázsban. A fényképek sérültek, fehér vonalak kapnak beléjük, vörös festék jelenik meg rajtuk, mintha véresek
