Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Fodor Barbara művei (A borítón: Árnyékaink 2.)
108 lennének. A kép négyosztatúsága az erőszakot, a női kiszolgáltatottságot sugallja, ez a képzet pedig a véres természettel csak tovább erősödik, hiszen kulturálisan a nő és természet egymással asszociálódik, például a nyelv is őrzi ezt az asszociációt: anyaföld. A (nemi) erőszak mellett a szüzesség elvesztését is színre viszi a kép a motivikus társítás révén. A kép hátterében szétszabdalt könyvlapok láthatók, ezeken jelennek meg a testek. Ugyancsak szétszabdalt oldalak jelennek meg azon a képen, ahol egyazon nőalaknak a duplikálódása látható. Egyik alak sem egész, mindkettőnek hiányoznak bizonyos testrészei a vágások miatt, sőt utólagos, firkának tetsző vonalhalmaz fedi el az egyik testét, a feljebb elhelyezkedő női alak lába az alsó nő vállánál kollázsolódik be a képbe. A duplikált női alakok fekete-fehérek, akár a papírlap és a tinta. Hasonló vizuális markerek jellemzik azt a képet, ahol egy meztelen női alak hátulról jelenik meg: ugyancsak a fekete és fehér határozza meg, itt is vonalak kerülnek a testre, és közben széttépett és felszabdalt könyvlapok mixtúrája jelenik meg a képen, mintha a női figura ezt nézné, mintha tükörbe nézne, hiszen a női test hasonló pozícióban, ábrázolásban, olvashatatlanul és csonkán jelenik meg, mint a könyvlapok írásai. Ahogyan a kép befogadója a szöveg kiegészítésével (részben) rekonstruálja a bekollázsolt lapokat, úgy a női testeket is rekonstruálja, kiegészíti a darabosságukat, a csonkaságukat és a sérüléseket. A testek ábrázolásában két irányvonalat különíthetünk el abból a szempontból, hogy mekkora része látható: az egyik esetben több testrész jelenik meg (például törzs és kezek vagy lábak), a másik típusú ábrázolás során egyegy testrészt láthatunk, amely főként a szemek felbukkanásában érhető tetten. Viszont az absztrakt ábrázolás miatt, amikor nem egy-egy arcszerű formához kötődnek ezek a figuratív elemek, nemcsak szemekként értelmezhetők, hanem – a szexualitás erőteljes tematizálásából fakadóan – a női nemi szerv irányába is megnyitja a képzetet. Ebben az asszociatív keretben is a hatalommal kapcsolódik össze a megjelenése, viszont nem a képeken megjelenő nőiség feletti belső, képen belüli dominancia jelképévé válik, inkább a befogadó foglalja el az elnyomó, kisajátító szerepét azzal, hogy a női test(rész) kiszolgáltatottá, kitetté válik a tekintete előtt. A vörös szín dominanciájával olyan, mintha vérző sebet nézne az alkotás megtekintője. Ez egyrészt (pszichoanalitikus szempontból) a kasztrációt és a kasztrációs félelmet idézi fel, amely az impulzív ábrázolás miatt azt az érzetet kelti, hogy a megjelenő magánmitológia valójában barangolás az ösztönök, a tudatalatti világában, és az idegenség, a másság megjelenése tematizálódik az alkotásokon, a befogadó részéről pedig megfogalmazódik az igény ennek a másiknak a megismerésére azzal, hogy a képeket értelmezi, olvasni igyekszik. Másrészt menstruációként is értelmezhetők ezek a vörös formák, amely révén ugyancsak a kitettség, a kiszolgáltatottság és az abjekt látványossággá válása jelenik meg.
