Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
86 Júdás – „leleplezi” Krisztust. Hármat bukfencezik, ami parallel lehet Júdás három csókjával. Ezután a képet pedig szétmarcangolja, ami Jézus halálát is jelképezheti. A szakrális képek esetében elhelyezkedésük is hozzáad értelmezésükhöz, egyfajta kontextuális keretet adva: „A templom fala, ablaka, oltárfala képen kívüli, ám az olvasást és értelemadást döntően befolyásoló körülmény.”83 A nyolcadik stációban készülő szentkép a templom udvara helyett – ahova eredetileg szánták – Giza házának oldalába kerül. Ez a mozzanat ismét szembemegy az intézményesült vallási szabályokkal, hiszen azt az üzenetet közvetíti, hogy a szentkép mindenki számára hozzáférhető kell, hogy legyen. Ugyanakkor fontos körülmény, hogy a képet Giza visszaviszi a szobájába annak leleplezése után, ezzel is mutatva, hogy a festmény számára mást és többet jelképez, mint amit eredetileg gondolt: Leviátot és közös múltjukat, és ezen a ponton: talán közös jövőjüket. A főbíróval folytatott harcát is ez mozgatja: „Ezt a cselekményszálat lélektanilag motiválja az író árnyalt ábrázolása, mely szerint Giza, a vénlány nemcsak a szentképért, hanem a szentképet alkotó művészért, a férfiért is harcol, érzékeinek utolsó fellángolásával.”84 A stációkép lerombolása előtt a következő festmény, amit Leviát a falubeliek számára megfesteni tervez, a negyedik stáció: Krisztus Pilátus előtt (legalábbis a szövegben).85 Itt ismét egy párhuzamnak lehetünk tanúi: Leviát az őt „elítélő”, a faluból kiutasító főbíró előtt olyan, mint Jézus Pilátus előtt. Giza és a bíró halálos kimenetelű harca után azonban Leviát visszavonul az erdőbe, és soha nem festi meg a stációképet, helyette a Hívők című képen kezd el dolgozni, mely első találkozását ábrázolja az özvegyekkel és a vénlánnyal. A szöveg során más stációk is megidéződnek: Leviát meztelen fürdőzése Jézust ruháitól való megfosztatását idézheti, míg a jelenet, amikor a falu „intelligenciája” a stációképet vizsgálja, és a főbíró mellett tesz tanúságtételt, Ananiás és Kajafás farizeusságára utalhat. Mindent összevetve elmondható, hogy A nyolcadik stáció ismét a Krisztustörténet egyfajta parafrázisát adja. A szerző ebben a művében is sajátos módon „világivá teszi” a bibliai forrásanyagot, azonban a Megszabadítottál a haláltól című regénytől eltérően ezúttal a művész erkölcsi felelősségét is tematizálja: a festő feladatai közé sorolja a krisztusi szeretet közvetítését, még radikálisabban: az ember megváltoztatását. De A nyolcadik stáció végkimenetele sokkal pesszimisztikusabb, mint a szerző első regényéé: míg a Megszabadítottál a haláltól főhőse, Mikáél a könyv végén a latrok közé kíván menni, mert úgy érzi, ők tudják a legtöbb irgalmat nyújtani számára; addig Leviát kivonul a világból, és elindul a bottyáni elmagányosodás ▼ 83 Thomka, „Képi időszerkezetek”, 15., 16. 84 Lichtmann, „Utószó”, in Pap, A nyolcadik stáció, 186. 85 Hagyományosan ezt az első stációként azonosítják, azonban Leviát eleve tizenkét stációt említ. A stációk száma a történelem során változott, azonban a kereszténység mai álláspontja szerint tizennégy stáció létezik.
