Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
85 a művészi tehetetlenség szimbolikus börtöne, másrészt egy konkrét szöveghelyen Leviát „foglyul ejtése” valóban megtörténik (éppen akkor, amikor a Krisztusábrázolással való viaskodás miatt el akarja hagyni Giza házát): „térdre estek előtte [az asszonyok], és ki itt, ki ott kulcsolta át a fiatalembert. Leviát önpusztító dühe érintésüktől feléjük fordult. – Ó, hát elfogtok?”79 A festő az Üdvözítőt megfeszítő katonák alakjait szintén a saját arca alapján készíti el, egyfajta büntetésképpen azért, mert nem tudta megfesteni Krisztus alakját úgy, ahogy szerette volna. Azért, hogy megtalálja magában az Erőszakot, a Tagadást, a Részegséget és a Bujaságot, elkezd úgy viselkedni, mint ezek a figurák.80 Annak ellenére, hogy a katonák esetében Mikáél nem használt saját arcán kívül semmilyen inspirációt, a stációkép leleplezésekor a falu lakói felismerni vélik magukat közöttük. A bíró a Tagadást szimbolizáló katona képében látja magát viszont; a részeges állatorvos, Illey a Részegséget ábrázoló zsoldos ban ismer magára; a „papucsférj”, Csépay vonásait pedig a Bujaság ban fedezik fel a kép nézői. Ennek a folyamatnak több oka is lehet: egyrészt ezek az alakok a saját lelkiismeret-furdalásuk miatt látják magukat viszont a képen; másrészt, Leviátnak sikerült egy olyan festményt alkotni, amely megmutatja a „valóságot”: „a világ a művészet tükrében úgy rendeződik, ahogy el kell rendeződnie”81 – írja Lengyel Balázs. A szerző nemcsak a világi figurák festménybe történő beemelésével írja felül az eredeti bibliai történetet, hanem azzal is, hogy a Krisztust megfeszítő katonák egyúttal allegorikus alakok lesznek stációképén, ezzel azt sugallva, hogy Jézust ezek az emberi bűnök – a Részegség, a Tagadás, az Erőszak, a Bujaság – „feszítették keresztre”. Ez a megoldás nem idegen Pap Károly életművétől, aki a Megszabadítottál a haláltól című művében is kifordítja a felhasznált bibliai műfajokat és története ket. A nyolcadik stációban a fentieken túl példa lehet erre a szövegben megjelenő Júdás-parafrázis is: a kép leleplezésére rendezett ünnepélyen a csősz kutyája egy trükköt mutat be: „meg fogja látni a képen Krisztus urat, szépen két lábra fog állni előtte, meg fogja hajtani becsületesen a fejét, le fogja venni szépen a kalapját, amit én adok neki, aztán lehunyja ájtatosan, engedelmesen a szemét, és három gyönyörű bukfencet fog vetni egyhelyben, igazán érdemes megnézni.”82 A kutya – mint ▼ 79 Pap, A nyolcadik stáció, 76. 80 „S mikor a legmámorosabb volt a bortól, amely egész nap ott állt az asztalán, akkor festette meg magáról az első római zsoldost: a Részegséget. Aztán kiragadta arcából a bujaságot, amit a mámor mögött látott bujdosni, s arról festette meg a másik római zsoldost: a Bujaságot. S mikor reggel, a mámorból felébredve, dühösen, elégületlenségében haragosan szórta széjjel lehetetlen kívánságait az alázatos, türelmes asszonyok között, ebből festette meg az Erőszakot. S mikor mindenkitől elfordulva szívében, nem akart látni senkit, semmit, sem a munkáját, se az asszonyokat, se a napot, ekkor festette meg magáról a Tagadást, a legszélső zsoldost.” Uo., 99–100. 81 Lengyel, „Pap Károly és A nyolcadik stáció”, 195. 82 Pap, A nyolcadik stáció, 207.
