Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Murzsa Tímea: A festés mint messianisztikus tett (Pap Károly: A nyolcadik stáció)
83 Krisztus a stációképen A nyolcadik stáció számos teológiai utalást tartalmaz. Ez már a címválasztásban is megjelenik, mely nemcsak Leviát festményére utal, melyet az ágasházi asszonyoknak készít, hanem magára a bibliai eredettörténetre is. Krisztus nyolcadik stációja („Jézus szól a síró asszonyokhoz”), paralel a regényben megjelenő szituációval – Leviáttal és az özvegyek csoportjával. Nem véletlen, hogy a festő ezt a stációképet szeretné először megfesteni: a szövegben az általa készített alkotások és a mű cselekménye között folyamatos átjárás figyelhető meg. Lichtmann Tamás az elbeszélés módját is képszerűnek tartja: „A nyolcadik stáció kompozíciója is állóképek sorozata. [...] Az epika képekben jelenik meg, a kép pedig történetekben.”68 A következőkben a Leviát által készített stációkép narratív elemzését kívánom nyújtani.69 „A narratív képolvasásban az eredetszöveg felidézésének más jelentő sége van, mint az ikonológiában. Az időstruktúrák, elbeszélő módozatok, narratív formálás szemszögéből azt a körülményt kell tekintetbe vennünk, hogy kettős textualitást vizsgálunk: a képet mint az eredetszövegre adott választ és a képnek mint szövegnek az együtthatását.”70 Véleményem szerint Pap Károly művében a stációkép utal bibliai eredetszövegére, de újra is írja azt, részben aktuális, „világi” kontextusba helyezve. Ezáltal nemcsak felidézi a bibliai történetet, hanem új minőséget is csempész bele. Azzal, hogy Leviát a szent képekre ágasházi alakokat fest, ráadásul Jézus alakjában is a főbíró arcát igyekszik visszaadni, megváltoztatja a „klasszikus” stációkép és a mögötte rejlő bibliai történet hagyományos olvasási módját. Ez a gesztus ugyanis – a bevett értelmezéssel szemben – azt az üzenetet hordozza, hogy a szent asszonyok nem különböznek az ágasházai özvegyektől:71 Minél nagyobb legyen ez a mélység és messzeség, s még ezen túl lesznek az apró falvacskák, Jézus bölcsői. Mintha nem egy órája, de végtelen idők óta vándorolna Jézus a kereszttel, s ez itt a nyolcadik állomás. Jézus épp az imént rogyott le fáradtan a keresztjére, s míg az özvegyek egyik része kérleli a katonákat, hogy engedjék minél tovább pihenni Jézust, az özvegyek másik része már letelepedett Jézus köré, a keresztjének ágai mellé. Ily messzi a bölcsőtől, ily magosra Jézust már csak a magtalanság, az özvegység, a magány, a beletörődés asszonyi alakjai ▼ 68 Lichtmann, Az igazságkereső. Pap Károly, 405. 69 „[A] történetet hordozhatja az artikulált, szóbeli vagy írott nyelv, a rögzített vagy mozgó kép, a gesztus, s végül ezeknek a szubsztanciáknak a rendezett együttese” – Thomka Beáta tanulmányában idézi Roland Barthes-ot. Thomka Beáta, „Képi időszerkezetek”, in Képleírás, képi elbeszélés, Narratívák 1., szerk. Thomka Beáta, 7–19. (Budapest: Kijárat Kiadó 1998), 9. 70 Uo., 15. 71 Vesd össze Giza reakciójával: „Hogy lehetnénk mink ott, ahol a Szűzmáriának meg egyéb szent asszonyoknak van a helye! Már hogy birtokolhatjuk mi, szegény nyomorult világi nők, érdemtelenek, akik vagyunk, hogy birtokolhatnánk mink az ő örökös helyüket az Üdvözítő körül.” Pap, A nyolcadik stáció, 54.
