Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Lengyel András: Az értelmiségivé válás cselédlépcsőjén II.
42 szerkesztői gyakorlatát, nem ismerték őt igazán, s olvasni sem tudták a szövegeket. A Nyugat on, Adyn, Juhász Gyulán stb. iskolázott Ilia, aki a szegedi egyetemen a modern magyar irodalom oktatója volt, másféle ízlésalakzatok iránt is fogékonyságot mutatott, a minőségre is ügyelt – „irányzattól” függetlenül. Olyan, a posztnépiektől merőben különböző, de jelentős alkotók is szóhoz jutottak tehát nála, mint például Pilinszky János, vagy a hozzá képest is teljességgel más képletet mutató Vas István. S megpróbálta beépíteni a lapba a fiatalokat, köztük a legfiatalabbakat is. Szimbolikusnak tartom, hogy e periódus Tiszatáj ában helyet kapott a jellegzetesen „apolitikus”, de próteuszi alkatát zseniálisan megjelenítő Weöres Sándor is. (Ő Ilia nevét még versbe is foglalta.) Azt mondhatnánk, a lap kulturális érdeklődésében a népi mozgalom legjobb, nagy realitásfokú tematikája dominált (amely addig hiányzott a magyar folyóiratstruktúrából), irodalmi ízlését azonban a legnagyobb fokú nyitottság és a kvalitástisztelet jellemezte. Magam természetesen nem lehettem e lapnak meghatározó szerzője, csak olykor-olykor jelentek meg kisebb s periférikus írásaim, de be-bejártam a szerkesztőségbe. A Tiszatáj akkor az úgynevezett Sajtóházban kapott helyet (amelyet hajdanán, még jóval az államosítás előtt, valamelyik Habsburg főherceg szerelmének, Bocskay Katának vett meg – e hölgyet a szegedi Bethlen Gábor Kör korai történetéből ismerik a tájékozottabbak). A szerkesztőség az emeleten volt, a folyosó végén, egy nagyobb és egy kisebb szobában. Utóbbi a mindenkori főszerkesztő rezidenciája volt. (Jóval később, már főszerkesztő-helyettesként, magam is ebben a szerkesztőségben próbáltam újra stabilizálni a lapot.) A fölállás kezdetben ez volt: főszerkesztő Havasi Zoltán, a szegedi egyetemi könyvtár akkori igazgatója (később az OSZK főigazgató-helyettese, majd mb. főigazgatója), inkább közéleti ember, mint irodalmár. De amikor kitört az első botrány egy Ratkó-vers körül, mert a versben megidézett költő Nagy Imrét összetévesztették a politikus Nagy Imrével, Zoltán nagyon bátran védte a lapot. (Lehet, persze, hogy nem is érzékelte, mekkora a baj, mekkorát lehet bukni, de ez nem változtat helytállásán.) A főszerkesztő-helyettes Ilia volt, az olvasószerkesztő, aki Mocsár Gábor ajánlására nem sokkal korábban került a szerkesztőségbe, Annus Jóska. Ő az egyik, a gyöngébbik helyi napilap, a Csongrád Megyei Hírlap kötelékéből került ide, korábban pedig Szeged környéki iskolákban tanított. Maroslelén született, tanítóképzőt végzett (ez akkor még középfokú iskolának számított, kb. érettséginek felelt meg, de bizonyos képességeket jól fejlesztett, például Jóska is jól zongorázott). Írói ambíciók feszültek benne, erénye a rövid, párflekkes tárca volt. Íráskészsége, anekdotázóalkata ebben jól érvényesült, később nagyobb formákkal is kísérletezett. Elvégzett valami tördelőszerkesztői tanfolyamot is, az alapvető tipográfiai elvekkel tisztában volt, a lap nyomdai arculatát jórészt ő alakította ki. Értelemszerűen vele is hamar megismerkedtem, sőt ő olyankor is bent tartózkodott, amikor sem Havasi, sem Ilia nem. Ilyenkor a vendégekkel, a tényleges vagy potenciális szerzőkkel ő foglal-
