Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.
63 részleteit. (szept. 13.) Füzi Laci ideadta Varga Miska könyvének nyomdai levonatát (...) Kijavítottam, amennyire tudtam. Kíváncsi vagyok, mi lesz. (2003. febr. 19.) A könyveket a Kecskeméti Lapoktól megkaptam (...) Mit kezdjek velük? Szekér előzetest írt bele. Eltúlzott dicséretek. (Nem örülök.) Nem nehéz észrevenni. A stílus zavarja, a dicsérő hangnem. Távol állt tőle a dicsekvés, s az elől is igyekezett kitérni, hogy más fényezze. A díjakat többnyire visszautasította (Príma primissima), vagy nem személyesen vette át (Füzéki-érem), hogy a velük járó méltatást ne kelljen meghallgatnia. Varga Miska jó szándékú írása (és Szekér előszava) meghaladta az ingerküszöbét. Pedig a 72 lapos könyvecske korrekt számadás, és ha a méltató közhelyeket, a magasztaló jelzőket valami speciális lakmusszal el lehetne tüntetni, hasznos forrásmunka lenne. Nem csak hallgatni rühellte a dicséreteket, maga is csínján bánt velük. Viszolygott a gyerekeiket, unokáikat ajnározó szülőktől, elszállt nagyszülőktől, amit a gyerekek még természetesnek vettek, s az unokák is megpróbáltak tolerálni. Az év egyébként – a 2002-es – az újabb politikai fordulatot hozó választással indult (az MSZP nyerte, koalíciót ajánlott az SZDSZ-nek, Medgyessy Péter lett az új miniszterelnök), és újabb halálhírek árnyékolták be. Elment anyu finn barátnője, egykori levelezőtársa, Aira, apám unokatestvére, Sütheő Laci, és egy másik unokatestvér, Muzslai (Müller) Márti második férje, dr. Fejes Miklós, aki apu kedves tanítványa volt egykori legelső osztályában. Meghalt anyu kolléganője, a szepezdi nyaralószomszéd, Csernus Ica néni is (férje, Sándor négy évvel korábban). Ápr. 13-án, szombaton, 13-án du. meghalt Nagy Miklós. Telefonáltam, hogy szeretném meglátogatni. Éva: 1⁄2 4-kor meghalt. Azt hiszem, ő volt az apám mellett legtovább kitartó barát. Ápr. 22. (hétfő) Végigolvastam Nagy Miklós leveleit. Most érzem igazán, mekkora űr maradt utána. Megírtam emlékezésemet, Bevittem a Forrás szerkesztőségébe. (...) Fényképét kitettem a könyvespolcra. Máj. 6. (hétfő) 2-án Miklós temetésén voltam, Szekérrel mentem és jöttem. Fárasztó volt, az egyházi szertartáson kívül négy beszéd. Nagy meleg. István is kijött a temetőbe, utána cukrászdába vitt bennünket, majd a metróhoz a Déli pályaudvarra. Kollégisták közül csak Fábiánnal meg Ruttkayval találkoztam. Jún. 13. (csüt.) 11-én Hódmezővásárhelyen voltam a Grezsa-emlékezésen. A fiatalon meghalt irodalmár, az egykori tanítvány születésének 70. évfordulóján rendezték a konferenciát. Apám előadása Kecskeméti diákévek címmel a Tiszatáj augusztusi számában jött. Istvánék tegnap elmentek Finnországba, vasárnap jönnek haza, utána Istvánra belgiumi út vár. A finnországi célpont ezúttal Mikkeli volt, kiállításom nyílt a helyi múzeumban, grafikák, plakátok, sőt animációk is. A megnyitó után, ahogyan az szokás, vacsorát rendeztek a külföldi kiállító (aki ugyebár én voltam) tiszteletére.
