Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Muszatics Péter: A 20. század mítoszai
73 lővárosának” Linzet tekintette. Bár a náci időkben történtek kísérletek arra, hogy szülőházát emlékhellyé alakítsák, megelégedtek a fellobogózásával. Hitlert, úgy tűnik, nem nagyon foglalkoztatta Braunau. A fotók tanúsága szerint rezzenéstelen arccal hajtott el a ház előtt 1938 márciusában, aztán nem akarta látni többé. 1945 után az amerikaiak alkalmi kiállítást rendeztek benne a nácik rémtetteiről, később könyvtár, iskola, bank működött benne. A ház sorsa bizonytalan. Lebontását régóta tervezik. Egy emlékmúzeum talán ideillőbb lenne. Bár a hely szelleme, legalábbis ezen a novemberi délelőttön, nem kísért. Hitler tartózkodási helyeit többnyire lerombolták. A birodalmi kancellária épületét Berlinben, a Wilhelmstrassén már a háború után, helyén szomorú, a szovjet idők és a Német Demokratikus Köztársaság emlékét idéző panelház van, földszintjén egy kínai étteremmel és „Peking Ente” felirattal, meg egy parkolóhely és egy játszótér. Albert Speer grandiózus palotájából és a mellette lévő bunkerből, ahol Hitler meghalt, semmi sem maradt – csak néhány márványdarabot építettek be egy közeli metróállomás falába. A Braunauhoz közeli, Berchtesgaden melletti Berghofot, a házat, melyet Hitler maga bővített és épített ki magának, az amerikaiak bombázták le, a maradékot a bajor hatóságok robbantották fel az 1950-es évek elején. A pusztítás és a zavartság, Berlinben, Berchtesgadenben és Braunauban is, érthető: a német, amerikai és szovjet politikusok a Hitler-kultusz újjáéledésétől, zarándokhelyek kialakulásától tartottak és tartanak. A ház sorsáról rendezett viták bizonytalanságról, félelemről tanúskodnak. Előtte egy kőtömböt helyeztek el, talányos felirattal, központozás nélkül: „Für Frieden Freiheit und Demokratie / nie wieder Faschismus / Millionen Toten mahnen” (azaz, szöveghűen, szintén központozás nélkül: „A békéért szabadságért és demokráciáért / soha többé fasizmust / halottak milliói figyelmeztetnek”). Mintha kiszakadt volna egy szabadvers valakikből, akik nem írták alá soraikat, és nem is magyarázzák meg, miért éppen itt figyelmeztetnek. Mahnmal ez is, figyelmeztető emlékmű, még ha szemérmes – és pontatlan is. Hitler nem fasiszta volt, hanem nemzetiszocialista, aki bátran és gátlástalanul válogatott a nemzeti és szocialista eszmékből, és ideológiáját mítosztöredékekből állította össze. Állítólag Sztálin személyes utasítására használták a szovjet sajtóban és a kommunisták megszólalásaikban a „fasiszta” szót a „nemzetiszocialista” vagy „náci” helyett. Talán a szóban szereplő „szocialista” tag zavarta. Talán joggal, mert arra emlékeztette, hogy mennyi a közös elem a „kommunizmust építő” szocializmusban és a nemzetiszocializmusban, és nem akarta, hogy ez ennyire szembetűnő legyen. A pontatlan, évekig makacsul sulykolt szót aztán a fél világ átvette. És ez évtizedekkel később is hat – a braunaui kőtömbállítók is gondolkodás nélkül használták. Sztálin nemcsak a háborúban győzött, hanem a szavak és az emlékezés csatájában is. Úgy tűnik, itt, Braunauban is ő nyert.
