Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Muszatics Péter: A 20. század mítoszai
70 legszélén billeg, szemben a fiatal Német Birodalommal. 1938. március 12-én feldíszítették a hídfőnél lévő kaput, a kétfejű sasra vörös zászlót terítettek, melynek közepén fehér körben egy másik ősi szimbólum, a horogkereszt volt. Ezrek és ezrek álltak az út mentén, ünnepelték és őszintén éltették Hitlert, amint e rögtönzött diadalkapun áthaladt. Kettős elégtételt érezhetett: németként és győztesként tért vissza sivár gyerekkora színhelyére, melyet egyesített saját náci német birodalmával. De akár, kissé kötekedve, mondhatnánk a Führert tipikus osztráknak, a „Selbstinszenierung” mesterének is, aki ellentmondást nem tűrően megalkotta magát, a német vezetőt – a hangsúly mindkét szón egyformán erős. „Német”: ez a szó és a mögötte lévő tartalom, már csak méreténél fogva is, gyúanyag lett Európa számára – és hogy ki, mikor és hogyan vált németté, politikai kérdéssé, sőt meggyőződéssé vált. A 19. században, a német egyesítés folyamán akarva-akaratlanul „németek” lettek a bajorok, a rajnaiak, a frankok, a pfalziak, a szászok, a poroszok és mások, aztán – Hitler idején – németek lettek egy időre az osztrákok és a több millió csehországi német anyanyelvű is (őket egyszerűen és egységesen „szudétanémetnek” nevezték, pedig sok nacionalista mellett sok osztrák identitású is volt köztük). A 18–19. században megszületett, az első világháború után hangoztatott „nemzetiségi elv”, amely országokat hozott létre, gyorsan nacionalizmussá, később nácizmussá, elvakult, országokat pusztító ideológiává vált. Könyvek ezreit írták erről, de az, hogy pontosan miért történt mindez, máig Európa egyik legtalányosabb kérdése. A nácizmus támaszai, aztán áldozatai a Kelet- és Közép-Európában a középkor óta élő németek voltak. Természetesen nem minden baltikumi, lengyelországi, csehországi, magyarországi, balkáni német volt náci, de 1945 után több mint tízmillió embert bűnösnek nyilvánítottak, elüldöztek, táborba zártak, házaikat, vagyonukat elkobozták. Több millió náci kollaboráns mellett több millió civil is meghalt az önbíráskodások során és a koncentrációs táborok poklában; a szerencsések elmenekültek. „Áldozat”, „bűnös”, „ártatlan”: mindezek a kategóriák a győztesek – többnyire indulatos és mindenekelőtt kollektív – ítéletétől függtek, és sokszor hajszálon múltak. Részben hasonlóan a nácik borzalmaihoz. A történet, amely évszázadokkal korábban olyan optimistán indult, így fejeződött be a 20. században. Hitler sok célja éppen visszájára fordítva valósult meg. Braunauba is sok dunai német menekült, a „Heimathaus” szülőhazájukra emlékeztet, egy kis múzeum pedig történetüket idézi fel. A könyvesboltban a város leghíresebb szülöttéről nem látok könyvet, krimiket és fantasy-regényeket annál inkább. A legszembetűnőbb polcokat ezek töltik meg, emberek és csodalények, mitikus alakok színes képeivel. Az egyik könyv címe: A jósda rejtvénye. Egy képregény Iászónról és az argonautákról mesél. Úgy látom, sokakat foglalkoztató téma a gyarmatosítás is, A világ Európa szorításában nem hagy kétséget a tartalomról; megkésett leszámolás egy 19. századi mítosszal. Egy
