Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Muszatics Péter: A 20. század mítoszai
71 színes újság borítóján hatásos – vagy hatásvadász – mondat csábít olvasásra: Így változtatták meg hihetetlen véletlenek és balesetek a világot. Pontosan hogyan? Kik? És miért? De jó lenne tudni. A közeli templom mellett, az egykori temetőkápolnában alakították ki a háborúban elesett harcosok emlékművét – nevük itt is „Krieger”, harcos. A középkori csontkamrából átalakított föld alatti alkápolna talán méltó a vesztesek emlékéhez. Az Adalbert Stifter által is leírt szép plébániatemplomban, egy fényesre koptatott padban ülve találomra felütöm a kitett Bibliá t, az 593. oldalon „a megbocsátás ünnepéről” írnak. Mellette csavarodó, perspektívát hazudtoló lépcsősor képe segíti az elmélkedést; egy-egy pillanatra a lehetetlen is lehetségesnek tűnik. Az egyik oldalkápolnában az „irgalmas Szűzanyát” kérik, hogy „az elesett testvéreket az örök hazába” vezesse. Alul az évszám: 1939–1945. Az elmosódott falfestmény alatt a festett „Weltkrieg”, világháború szó élesen látszik; a templom félhomályában és nyugalmában a rövid szó élesen hat. A Stadtplatzot – 1945-ig Adolf Hitler Platz volt a neve – körbevevő házak mögött gondozott verandák, teraszok, zegzugos melléképületek teszik lakályosabbá a szűk kerteket. Némelyik városfal és -árok menti házhoz függőfolyosó vezet. A középkori, szűk-szoros városszerkezet sértetlen. A salétromos, barnásszürkés, támasztékos falakat alul sok helyen a moha is benövi. Az egyik árkád bolthajtásából Chaplin tűnik elő. A diktátor ból vett fotó borbélyüzletet – Master Chaplin’s Barber Shopját – hirdet. Chaplin, éppen itt, Hitler szülővárosában? Írtam már kettőjük furcsa kapcsolatáról; a diktátor tanult a bohóctól, a képek és mozgóképek százada az arcok titkáról és mítoszáról is szólt. Márpedig Chaplin és Hitler arca maga a modern kor. Annyira hasonlítanak egymásra, hogy az szinte természetesnek tűnik. 3. November van, ráadásul a tizenegyedik hónap tizenegyedik napja, ami engem évek óta borzongással tölt el – okkal vagy ok nélkül, félek ettől a számtól. Nyilván babonaság ez, butaság, de amikor Hitler szülőházával szemben egy kis kávéházban, ahova melegedni ültünk be, tizenegy óra tizenegy perckor mákkal gazdagon megszórt, szilvalekvárral töltött fánkkal lep meg a kedélyes tulajdonos, egyszerre borzongok és mosolygok. A „Germknödelre”, a szintén szilvalekváros-mákos specialitásra emlékeztető finomsággal a farsangi szezon kezdetét ünneplik, ezen a napon, ebben az órában és percben. A banalitás, a félelmetesség, a kedélyesség egyszerre jelentkezik, éppen itt és éppen ekkor. A farsang mindenhol máshol vízkereszt után kezdődik, Dél-Németországban, mint kiderül, már novemberben. Halál, mulatság, iszonyat, dionüszoszi ünnepek egyszerre vonzó és viszolyogtató látomása keveredett a fejemben, miközben velünk szemben ott magasodott a ház,
