Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (Soproni András fordítása)
28 valami parkból cipeltek ide. Egész rakás apróság mocorgott rajta, egy hihetetlenül mocskos, rég színét vesztett rojtos selyemabrosszal leterítve. – Minden nap újabb szállítmányt hoznak! Hová tegyem őket, ezt a rengeteg evakuáltat? – tárta szét tragikus mozdulattal sovány, öreges karját Sapiro, és egy szempillantás alatt olyan lett, mint egy ijedt pókocska. – Plusz minden nap újabb kitett csecsemők. Már ki is írtuk a bejáratra: „Nagyon kérjük, hogy a csecsemőket vigyék egyenest a Kisdedóvóba!” Még a címet is odaírtuk. De manapság az anyukák vagy nem tudnak olvasni, vagy egyszerűen csak makacsok. Minden reggel ott van a lépcsőn egy-két kakukkfióka, olykor három is... Gyejev egyszerre megérezte, hogy valaki nézi. Megfordult. A sokszárnyú erkélyajtó üvegén keresztül néhány gipszszobor nézett befelé. Biztos feleslegesnek találták, és kivitték őket. Némelyiknek le volt törve az orra. A szobrok mozdulatlan arcán esővíz csorgott. – ... Aztán minden nap jönnek csak úgy, maguktól is, tíz-tizenöt fő. Jönnek, csak jönnek. De nemcsak Tatárföldről, hanem Csuvasföldről, Mordvinföldről is, aztán németek Szaratov környékéről, a napokban meg még kalmükök is. A kamaszokat, mondjuk, nem engedem be. De egy háromesztendős csöppséget? Nincs szívem elutasítani. – Szóval maga merő jószívűségből szegeztette be vaslemezzel az ablakokat? – kérdezte Belaja. Amint körbement a termen, sarkon fordult, és elindult a kijárat felé, mintha ő lenne a házigazda, és ő vezetné körbe a vendégeket az intézményen. Gyejevnek még a foga is megcsikordult, annyira nem volt ínyére útitársnőjének se az éles hangja, se goromba viselkedése. Nem gyerekkomisszár, hanem zupás őrmester! – Hogy mondhat ilyet? – háborodott fel Sapiro, aki alig tudott lépést tartani Belajával. – A földszint és a pince teljesen lakhatatlan, ott még jószágot sem lehet tartani. Télen a falon ujjnyi vastag zúzmara képződik, tavasszal és ősszel pedig térdig áll a víz. Az ablakokban nincs üveg, egész a háború óta. A kandallókba nem lehet befűteni, a csatornák el vannak dugulva. Ha a Gyermekbizottság segítene... Furcsa, elnyújtott hang szakította félbe hirtelen a beszélgetést, valahonnét fentről, a mennyezet alól jött. Gyejevnek az első pillanatban úgy rémlett, hogy sziréna. De nem, egy gyerek üvöltött – nem, nem sírt, hanem üvöltött – kétségbeesetten, elkeseredetten, hosszan, és csak nagy néha szakította meg, hogy levegőt vegyen, vagy hogy nyöszörögjön egy kicsit. Még Belaja is megállt, és a hang felé fordult. A főnökasszony azonban csak fáradtan legyintett. – Ne törődjenek vele, ez a Csuvas Szenya. Mindjárt megnyugszik. Az üvöltés nem csitult, miközben a vendégek elhagyták a báltermet, se amikor továbbmentek a folyosón, és beléptek a szomszéd szobába. Sapiro becsukta az ajtókat, hogy a hang ne zavarjon, de az áthatolt a falakon is.
