Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé (Soproni András fordítása)
27 – Mennyi a gyereklétszám? – kérdezte Belaja roppant szigorú hangon, mintha előre kész lenne belekötni bármilyen válaszba. – Négyszázötven fő – felelte az igazgatónő. Menet közben lekapta szemüvegét az orráról, és beletörölte kötött kabátja szárnyába, bizonyára, hogy a megtisztított lencsén át jobban szemügyre vehesse a jövevényt. – De ebéd után többen lesznek, várunk egy szállítmányt Jelabugából. – Ebből egészséges? – Attól függ, kit nevezünk egészségesnek. A lazarettben és karanténban negyvenheten vannak... – Az igazgatónő arca egyre nagyobb zavart sejtetett, a légzése mind szaporább lett a gyors járástól. – Vagy az Egészségügytől jöttek? Nem szép dolog egy idős embert ilyen sietésre kényszeríteni. Tisztában van ezzel ez a Belaja? Valószínűleg nem. Vagy épp ellenkezőleg, nagyon is tisztában van. – Az összlétszámból hány idősebb ötévesnél? – Körülbelül a kétharmada... De engedje meg... szeretném tudni... kihez van szerencsém... – kapkodott levegő után Sapiro. Gyejev elszégyellte magát. – Belaja elvtársnő – mutatta be útitársát. – Belaja komisszár a Gyermekbizottságtól. – A Gyermekbizottság! – ragyogott fel egy pillanat alatt Sapiro, és még a zihálása is elmúlt. – Végre eszükbe jutottunk! Maguk nélkül csak pusztulunk, egyre pusztulunk... Miért nem szóltak, hogy jönnek? Összeszedtem volna minden számadatot, összeállítottam volna a kérdéseket, hogy ne kelljen kapkodni... – Ne izguljon, nem kell sietni – intette le Belaja, és az ablakokat meg a köztük lévő falat méregette. Odakint egyre jobban esett, és az összekaristolt vakolaton már nagy cseppek gurultak lefelé a parkettre. Nem csak úgy nézelődött, éreztette azt is, hogy mindent lát és helytelenít. Csodálatra méltó képesség, hogy nemcsak a szavai, hanem a mozdulatai, de még a néma tekintete is merő szemrehányás. Nem is nő ez, valóságos áspiskígyó. – Az első kérdés természetesen az elhelyezés – kezdte buzgón Sapiro. – Láthatják, milyenek a körülményeink! A Művelődésügyben azt hiszik, nekünk adták ezt a palotát, azzal kész, minden meg van oldva! De hát hogy lehet ebben a palotában élni? Erre nem gondoltak? Hogy lehet tanulni? Aludni? És aki beteg? Ilyen körülmények közt gyereknek nincs helye. – Így igaz – helyeselt Gyejev (nagyon szeretett volna segíteni szegény vezetőnőnek). – Az ágyak hol vannak? – A Nemesi Gyűlésben nem szoktak aludni, elvtársam – rázta meg kioktatón a fejét Sapiro. – Itt bálokat rendeztek meg lakomáztak. Tessék, ez itt a legtisztességesebb fekhelyünk – csapott a tenyerével egy utcai padra, amelyet nyilván
