Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 5. szám - Zelei Miklós emlékére - „…lássuk, ahogy átlépem az árnyékomat!” (Gazsó L. Ferenccel, Zelei Miklós hajdani szerzőtársával Juhász Tibor beszélget)

11

Miklós nem elégedett meg a történeti tényregénnyel. Előbb Szelmenc krónikása lett, amit az újabb és újabb bővített, javított kiadások őriznek. Megszületett a színdarab, a Zoltán újratemetve

, Vidnyánszky Attila rendezésében, a beregszászi művészek megélt fájdalmával hitelesítve. Tudatosan, mégis szinte észrevétlenül vált a határnyitás szószólójává. Egyébként, ha valamit nagyon akart, egyszeriben remek szervezőnek bizonyult. Általa jutott el a kettézárt Szelmencre egy nemzetközi újságíró csapat, és a sajtóvisszhang nyomán került sor Washingtonban a Kongresszus emberjogi frakciója által szervezett meghallgatásra, ahol a két falu polgármesterei mellett ő is felszólalhatott. Mikor búcsúztunk tőle a Fiumei úti sírkertben, velünk volt a szelmenciek maroknyi küldöttsége. Ők hozták a hírt, hogy abban az órában a falu mindkét oldalán zúgtak a harangok. – „Prózája egyik vonulatában a realista novellát látja alkalmasnak arra, hogy véleményét vállaltan, már-már publicisztikusan fejtse ki, »ágytörténetei«-ben, »álomnovellái«-ban pedig a verseiből már megismert asszociációs módszert alkalmazza, súrolva a prózavers határait.” Az idézet Miklós Ágytörténetek

című novelláskötetének fülszövegéből való, de mai távlatból nézve az egész Zelei-életműre igaznak bizonyul. Meglátásod szerint hogyan illeszkednek a közösen jegyzett köteteitek Miklós önálló szépirodalmi munkáihoz?

– Ezt nehezen tudom megítélni, talán nem is az én dolgom. Mikor mi együtt írtunk, abból „gazsózelei” stílusú könyvek, cikkek születtek. Ebben az értelemben sajátosak. Mégis vannak erős illeszkedési pontok Miklós írásművészetével. Elsősorban a témaválasztás, a kommunizmus rögvalóságának ábrázolása, mely akaratlanul is abszurd és szürreális. Jövődarálás, hogy a Gyilkos idők

et idézzem. Harminc év elteltével világosan látni, hogy a jövődarálás volt a cél, a kifinomultan aljas módszerek pedig az eszközök a legvidámabb barakk idején éppúgy, mint a nyílt diktatúrában. Megéltük, ahogyan „a fortélyos félelem igazgat”. Együtt énekeltük Cseh Tamással a fejüket homokba dugók himnuszát: „higgyük újra el, hogy semmiről sem tudunk...” Nagyon fontos, hogy az újabb generációk erről hiteles képet kapjanak, mert segíthet abban, hogy ne üljenek fel a valahol már nevelkedő új messiásoknak, akik mindig a múlt átírásával, majd eltörlésével törnek hatalomra. – Hét könyvet írtatok közösen. Melyiket tartod a legsikerültebbnek? És miért azt?

– Azt már tudom, hogy ami biztosan maradandó, az a politikai pszichiátri

áról írott Őrjítő mandragóra

. Mikor kijött, mindjárt két kiadást ért meg, ma már elképzelhetetlen példányszámokkal. Huszonhárom évvel később azért jelentettük meg a bővített, javított kiadását, mert a L’Harmattan Kiadó jelentkezett, hogy több egyetemen segédanyag a könyvünk, de a hallgatók se jutnak hozzá, mert már a könyvtárból is kilopkodták a példányokat.