Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 5. szám - Zelei Miklós emlékére - „…lássuk, ahogy átlépem az árnyékomat!” (Gazsó L. Ferenccel, Zelei Miklós hajdani szerzőtársával Juhász Tibor beszélget)

10

A hivatalos cenzúra megszűnt, jött helyette a gazdasági érdek, a tulajdonosok és kis köreik, valamint a hirdetők diktálják az irányt és az omertát. Akibe nem szorul annyi öncenzúra, hogy ezek között a sziklák között hajózzon, hamar zátonyra fut, elsüllyed. Esetleg átevez a túlsó partra, hogy ott próbáljon szerencsét, bár a kollaboránsokért a mai kapitányok sem rajonganak.

Az elmúlt évtizedben mindez lassan oldódni látszik. Először a dokumentumfilmek között tűntek fel megalapozott, bátor tényfeltáró munkák. Most már a könyvkínálatban is megjelennek nagy formátumú művek, az oknyomozó újságírás jelenkori gyöngyszemei. Egyelőre oázisok a sivatagban, de a közönség érdeklődése jelzi, hogy az igény nem veszett el. Mező Gábor nevét több okból is kiemelem, mint a mai kutató újságírás kiemelkedő egyéniségét. Legutóbbi műve – Ellopni a lelket, megtörni a tes

tet címmel – a Miklóssal közösen írt Őrjítő mandragórá

nk méltó folytatása. Értékválasztása, érzékenysége, pontossága nagy öröm számomra. Mi annak idején, mikor a politikai pszichiátriáról írtunk, még nem jutottunk hozzá kutatási anyagokhoz. Gábornak ez már megadatott, és jól használja, kerülve az olcsó, hatásvadász megoldásokat. Miklós büszke lenne rá, annál is inkább, mert utolsó éveiben szoros barátságba kerültek egymással. Gábor nemrégiben nyilatkozott arról, hogy erős alkotói, kutatói, igazságkereső kapocs volt közöttük. Mesterének tekintette Miklóst. – Miklós a már idézett műhelyesszéjében arról is írt, hogy a rendszerváltás eseményeinek forgatagában vált elodázhatatlanná a törekvés annak az egyébként is sürgető célnak az elérésére, hogy megtalálja magát, hogy önmagára ismerjen. A kettézárt falu

nak, amely, azt hiszem, Miklós fő műve, a műhelyesszé szerint ezért is van nagy jelentősége, mert segítette a ráismerésekben. Tudomásod szerint hogyan akadt rá Miklós Kisszelmenc és Nagyszelmenc tragédiájára? Hogyan változott a könyvhöz és az ikerfalvakhoz fűződő viszonya az írásfolyamat alatt és után?

– Miklóst 1994 szeptemberében Bedő Árpád barátunk beszélte rá, hogy csavarogjanak a szlovák–ukrán határvidék magyarlakta falvaiban. Ekkor talált rá Nagyszelmencre a szlovák oldalon, és még aznap körbeutazva, órákat várakozva a határon, átjutott az ukrán oldali Kisszelmencre is. Nekem annyit mondott, hogy megtalálta, amit régóta keresett, a helyet, ahol a maga brutalitásában látható, hogy mi történt velünk itt, a béketáborban. Szenvedélye lett a szelmenci szenvedéstörténet. Rendszeresen visszajárt, megszokták, sokan megszerették, kézről kézre adták, ő pedig feltárta szinte az összes család történetét. A kettézárt falu úgy került be a köztudatba, hogy a könyvterjesztők nem az ilyen műveket teszik a kirakatba, és az úgynevezett mainstream média is kezdetben mostohán bánt vele.