Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 5. szám - Zelei Miklós emlékére - „…lássuk, ahogy átlépem az árnyékomat!” (Gazsó L. Ferenccel, Zelei Miklós hajdani szerzőtársával Juhász Tibor beszélget)
9 érdeklődést váltott ki, hogy mikor újra árusítani kezdték, napok alatt elkapkodták az emberek. Mehettünk nyaralni. Kilencvenben nyertek a mieink. Miklósból kis túlzással bármi lehetett volna. Megmondóember, parlamenti képviselő, médiaguru. Ehelyett futott vissza a parányi dolgozószobájába. Nem valami elől futott, hanem önmagáért. Ahogy a Kortárs Online felületén megjelent műhelyesszéjében 1 írja: „Szakítani akartam végre a múlt rendszerrel. De csak megmutattam, hogy milyen. Volt. Holott arra volt szükségem, hogy ne kössön oda semmi. Se emlékezés, se feledés. Se megbánás, se megbékélés. Se öröm, se bánat. Se jó, se rossz. Se csalás, se csalatás és csalódás. Lelkifurdalás. Se dicsőség. Se gyalázat. Hanem lássuk, ahogy átlépem az árnyékomat.” Átlépte. Bizonyítéknak ott az életműve. Engem végképp beszippantott a média, de sosem szakadtunk el, alkotói értelemben sem. Egymás segítői, ítészei lettünk. Eltelt egy évtized „kétkezes” dolgozatok nélkül, mikor újra összeültünk. A szögesdróton innen és túl, Kisszelmencen és Nagyszelmencen felavatták egy székely kapu két felét. Összegyűltek a helybeliek a határnál, közösen ünnepelni az elszakítottságban. Erről szólt az írás, az Irodalom Visszavág közölte. Úgy dolgoztunk együtt, mintha előző nap írtuk volna az utolsót. – Hogyan látod a tényfeltáró irodalmi riport műfaját napjainkban? – A tényfeltáró riport, ahogyan a szociográfia is, a rendszerváltást megelőző évek nagy nekirugaszkodása után a globálvilág egyik áldozata lett. Fotográfus nyelven szólva a mélységélesség veszett el. A sajtóban gyorsan terjedt a hírgyári szemlélet, amit a tulajdonosok világszerte előszeretettel támogattak, hiszen lényegesen olcsóbb és egyszerűbb, mint annak a finanszírozása és menedzselése, hogy elindulnak a riporterek az országba, világba, beépülnek a kisközösségekbe, s felmutatják a mélyben zajló folyamatokat. A politikának végképp nem érdeke ez a fajta újságírás. Elég volt megvonni tőle a támogatást, és feltételek híján elfonnyadt magától. Idővel visszatért az oknyomozás, de már csak a politikai propaganda oldalvizén. Konyhakészen, „felülről” kapott dossziék alapján egyhangúan csordogálnak a gazdasági visszaélések, csalások, sikkasztások, féktelen tivornyák leleplezései. Mindig a másik oldalról szólnak. A két oldal végletesen különvált, a pallókat fölégették, mindenki gyanús lett, aki „azokkal, odaát” egyáltalán kapcsolatot tart. Arany középút nincs, középen semmi sincs, csak töketlen idealisták lézengenek időnként a senki földjén, a házi lövészárkokból egyfelé lövünk. ▼ 1 Zelei Miklós: Árnyéktúra. Kortárs Online, 2021. 03. 14. Link: https://www.kortarsonline.hu/aktual/arnyektura.html
