Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Sztáray Kézdy Éva: Milyen egy jó szociográfia? (Gondolatok Friesz-Kovács Kamilla Volt egyszer egy Orion… című könyvéről)
130 zetcímben jelzett „személyes érintettség” csak igen áttételes – a nagyszülő testesítette meg a szerző számára ismeretlen „létező szocializmust”, amelyben az Orion gyár egyik sikeres korszakát élte. A személyes indíttatáson túl a szerző rendelkezik azzal a tudományos felkészültséggel is, amely hitelessé teszi írását, ugyanis 2020-ban az ELTE Szociológia Doktori Iskolájában a könyv alapjául szolgáló Élő történelem – Az Orion Vállalatnak és dolgozóinak útja társadalmi rendszereken át című értekezésével a szociológiai tudo mányágban doktori fokozatot szerzett. A könyv fő célja, hogy bemutassa, „milyen jelentésváltozáson megy keresztül a munka- és a munkástudat a szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenet során.”3 Ehhez – megfelelve Rudolf Steinmetz holland etnográfus klasszikus szo ciográfia definíciójának – „minden eszközzel leírni, jellemezni igyekszik” az Orion gyár „összes viszonyait és állapotait”.4 A Volt egyszer egy Orion... viszont nem tekinthető tisztán tudományos írás nak. Bár a szerző a kötet második fejezetét a tudományos írásokban elvárt konceptualizálásnak, operacionalizálásnak, a kutatás módszertanának és a vonatkozó elméleti keretek és korábbi kutatások ismertetésének szenteli, a mű nem mindenben felel meg az olyan tudományos követelményeknek, mint a tudományos írásban elvárt hivatkozási forma, a tisztán tudományos stílus, a maradéktalanul objektív nézőpont vagy a társadalomelméleti kérdésekre adott egzakt válaszok. Éppen ettől lesz azonban az írás jó szociográfia, hiszen nem terheli az átlagolvasót a laikus számára nehezen emészthető elméletekkel, viszont megkérdőjelezhetetlen állításokkal adja meg empirikus munkájának társadalomtörténeti és -elméleti kontextusát egy nagyon találó fejezetcímmel: Tézisek a múltból . Ezen a fejezeten belül található viszont a kötet szerkezetébe és logikai struktúrájába nehezen illeszthető, a Kádár-korszak munkásságáról szóló esettanulmányok mozaikszerű (és esetlegesnek tűnő) felsorolása. A szerző továbbá nem ad választ olyan kérdésekre, hogy mi pl. a rendszerváltozás vagy a munkás egzakt tudományos definíciója, ami egy tudományos munkából hiányozna, itt viszont épp azzal tölti be szerepét, hogy gondolkodásra, saját válasz adására sarkallja olvasóját. És teszi mindezt kitűnő, olvasmányos (de nem irodalmi) stílusban, ami szintén a szociografikus írások fontos kritériuma, hogy minél szélesebb olvasóközönséghez juthasson el a benne rejlő társadalmi üzenet. A könyv harmadik fejezete szól az Orion gyár történetéről 1913-tól, az alapítástól napjainkig. Itt azonban nem csak egy gyár történetéről van szó, hanem ▼ 3 U.o.: 18. 4 STEINMETZ Sebald Rudolf (1912/1913): Die Stellung der Soziographie in der Reihe der Geisteswissenschaften Archiv für Rechtsund Wirtschaftsphilosophie, Vol. 6, No. 3 pp. 492-501. – írását magyarul idézi: A szociográfia fogalmáról, vál.: Bertalan László, Szociológia , 1977/2., 240–256.
