Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Sztáray Kézdy Éva: Milyen egy jó szociográfia? (Gondolatok Friesz-Kovács Kamilla Volt egyszer egy Orion… című könyvéről)
131 az egyedi eset ismertetése során egy sokkal tágabb kontextust ismerünk meg. Magyarország elmúlt 100 évének történelme, fordulatai, a változások vesztesei és nyertesei rajzolódnak ki előttünk, történeti írások, a témában megjelent publikációk, a gyár évkönyvei és a szerző által készített interjúk segítségével. A 4., 5. és 6. fejezet tartalmazza a szerző saját kutatásának alapját és előzményét képező, H. Sas Judit által vezetett korábbi Orion kutatások körülményeit és legfőbb eredményeit. Arányaiban ez a rész talán kicsit túlzott, azonban ezen is tükröződik az az alázat és tisztelet az elődök és a téma irányában, ami a szerző attitűdjét a kötet szerkesztése során is meghatározta, amelynek során sikeresen formált át egy tudományos disszertációt a szélesebb olvasóközönség számára is ajánlható szociográfiává. A szerző saját kutatását harmadik pillanatfelvételnek nevezi, amely az első 1979–1981-es, majd a második 1994-es vizsgálatot követően a rendszerváltozás után 30 évvel mikrotörténeti álláspontra helyezkedve rögzíti az Orion vállalat dolgozóinak mindennapjait, percepcióit. „Mit takar a mikrotörténeti álláspont? Célom a figyelem fókuszába az egykori és mostani dolgozókat állítani. A vállalatot érintő átalakulást a fenti fejezetekből megismerhettük, azt azonban, hogy miként alakult a dolgozók helyzete, még kevéssé tudjuk. Hogyan élték meg az alkalmazottak a mindennapi életükben és munkahelyükön az államszocializmus éveit, majd a rendszerváltozás időszakát? Mi történt azzal az idősödő alkalmazottal, aki egész életét az államszocializmus rendszerében töltötte, és jövőjét is abban képzelte el? Hogyan emlékeznek vissza az egykori és mostani dolgozók, és milyennek látják a helyzetet napjainkban?”5 Egy tudományos írásnál megszokotthoz képest aránytalanul sok interjúidézetet tartalmaz a könyv, azonban az interjúrészleteket felvezető és összefoglaló gondolatok jó ritmusú lüktetést adnak a szövegnek. Az interjúrészleteket olvasva szinte halljuk az interjúalanyt, ezzel is közel hozva a szereplőket, átélhetővé, átérezhetővé téve történetüket, sorsukat, gondjaikat. Ugyanezt a célt szolgálja az a történet, amely az egyik munkás feleségének tragikus balatoni balesetét meséli el. A történetnek semmi köze az Orionhoz, a munkásléthez, mégsem érezzük nem idevalónak, hiszen épp az ilyen történetek teszik kézzelfoghatóvá és hitelessé a leírtakat. A társadalmi valóság összefüggéseinek ilyen intuitív megragadása és szubjektív megjelenítése teszi az írást szociográfiává. Az Orion gyár életét bemutató könyv nagy erénye a szerző erős önreflexiója a kutatás korlátaival és eredményeinek általánosíthatóságával kapcsolatban. Tisztában van azzal, hogy főleg a mai helyzet bemutatását nem lehet teljes pusztán az interjúalanyok nézőpontja alapján. Ez a kritikai látásmód különösen fontos a ▼ 5 Friesz-Kovács Kamilla (2021): Volt egyszer egy Orion... , Magyarország felfedezése . Budapest, Gondolat, 81.
