Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Brunner Attila: Az első városi közkertek Kecskeméten és környékén I. (Szempontok az alföldi parkok kutatásához)
107 mindketten Németországból az 1890-es években),40 innen nézvést tehát nem egyfajta nyugat-európai gyakorlat Budapesten meghonosodott, majd a főváro son keresztüli adaptációjaként szemlélhető az alföldi városok újonnan megjelenő kertjeinek létesítése (már a részbeni gazdasági funkció miatt sem, amely a fővárosban irreleváns, Kecskemét körül azonban a közkertek létrehozásának egyik alapmotívuma), hanem a térség európai folyamatokba való szerves integrálódásaként értelmezhető. (Akárcsak a vasút révén a nemzetközi kereskedelemben való megjelenése.) Ugyanakkor a jelentős közkertek tervezői a legtöbb esetben nem ismertek (a csongrádi Népkert, a ceglédi Gubody-kert, a nagykőrösi Cifrakert és kaszárnya körüli kertek, a kecskeméti sétatér 1880-as átrendezése és a Műkert 1882-es kialakítása). Így a helyi és nemzetközi tudástranszfer viszonyáról végleges következtetés nem vonható le még annak ismeretében sem, hogy a 20. század eleji kerttervezés progresszív irányelvei (Willy Lange, Rerrich Béla) ekkor nem jelentek meg a vegyes jellegű, geometrikus elemekkel, szőnyegágyakkal, a Rerrich által nagyon is kifogásolt gruppokkal tarkított alföldi tájképi kertekben. Az egyetlen kivétel ez alól a Nagykőrös városi mérnökeként dolgozó Jeney Ernő építész meg nem valósult városközpontterve 1911-ből: Jeney az általa tervezett városházához a modernizálandó főteret úgy képzelte el, hogy a tér egyes hangsúlyait adó építészeti alkotások előtt azok arányait követő kerteket alakított volna ki. Az új, ún. építészeti kertek azonban nem „paradigmát váltottak”. A modern közterekbe kerülő szőnyegágyak kapcsán Ilsemann Keresztély 1892-ben így írt: „A szőnyegkertészet az én felfogásom szerint, oly finom ízlésű kertművészeti alkotás, amely[nek] a finomabb, jól ápolt kertekben van helye, üde, zöld pázsitokon, épületek közelében vagy szobrászati művek körül.”41 A kör alakú szőnyegágyakat (rundó) szerinte egynyári növényekből, a virágok színkompozícióját figyelembe véve, a szőnyegágyat a talaj megemelésével, dombosításával vagy egy-egy nagyobb objektummal lehet hangsúlyozni, például pálmával vagy szobrászati alkotással. Ezek az elvek az alföldi városokban is bevett gyakorlattá váltak 1900 táján. Nagy, ápolt rundók díszítették a kecskeméti Vasútkertet és a csongrádi Népkertet. A régi szőnyegágyak tervezési gyakorlatával szembemenő Ilsemann a modern szőnyegágyat dekorativitásánál, a virágok által kirajzolt motívumok révén a művészeti ágak (építészet, plasztika) közötti egyesítő szerepében fogta föl.42 Ez a gondolat a városi közparkok építészetében a 20. század ▼ 40 A 19. század második felének legjelentősebb magyarországi kerttervezőinek (id. Pecz Ármin, Seyderhelm Ernő, Böllmann János, Fuchs Emil, Mühle Vilmos, Ilsemann Keresztély, ifj. Pecz Ármin, Räde Károly, Hein János) több mint fele volt külföldi. Sisa 2007, 124–126. 41 Ilsemann 1892. 42 Ilsemann 1892, 292.
