Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Schranz Áron: „S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Bácska-toposzok Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című elbeszélés-ciklusában)
56 mikrotársadalmának konfliktusait bemutató novellák (Az ötödik tiszt , Kultúrharc Tiszaszálláson, A beosztott altábornagy ), 11 vagy éppen Papp ún. kalugyertörténetei (Nikánor fogsága , A csúnya Euthym ), melyeknek első elbeszéléskötetében egyébiránt önálló ciklust (Kalugyerek ) szentelt. Bácska mint „sáros ország” „De ugyanez a szép, szelíd tájék ősszel szintén átváltozik olyan fekete tengerré, mint a volhyniai haza. S ha én a művelt nyugatit olyankor levinném hozzánk, hát akkor bizonyosan nekem is így szólna ő: „Micsoda sár, micsoda rengeteg sár! S ön ezt a sáros országot Tündérlaknak hívja!” (Papp Dániel, Tündérlak Magyarhonban, Bp., Szépirodalmi, 1980, 5.) A Tündérlak Magyarhonban előszavában Papp többek között centrum és periféria viszonyrendszerében értelmezi szülőföldjét, fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy interpretációjában nem nagyváros és vidék, hanem a „művelt Nyugat” és az „elmaradott Kelet” oppozíciójának toposzát hozza játékba, természetesen a rá jellemző ironikus látásmóddal.12 A prológus idézett részletének sármetaforája, melyre egyébiránt a vajdasági magyar irodalom egyik legismertebb toposzának előképeként tekinthetünk (Vö. Bence Erika, Virtuális irodalomtörténet – versek tükre. Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva = Virtuális irodalomtörténet, szerk. Géczi János, Veszprém, Iskolakultúra, 2015, 169–170., Kovács Krisztina: Por – Sár – Köd – Folyó – Sziget. Megjegyzések a vajdasági magyar irodalom néhány szimbólumának kérdéséhez, Literatura, 2014/4, 382.), s mely nyilvánvalóan analóg a többek között Kosztolányihoz köthető „bácskai por” 13 képzetével (Vö. Szilágyi Zsófia, Gombhoz a kabátot, címhez a regényt, Kosztolányi Dezső az alföldi porról, Kalligram, 2015/7–8, 140–145) – mint azt látni fogjuk –, mindenekelőtt a ciklus novelláiban megjelenített régió modernizációs folyamatoknak ellenálló társadalmi környezetének komótosságával, ráérős, szemlélődő életvitelével állítható összefüggésbe, ennélfogva pedig a civilizációs elmaradottság képzetével. ▼ 11 Érdemes megemlíteni, hogy ez a tematika Herczeg részint vagy egészébe n Bácskában játszódó műveiben (pl. A Gyurkovics lányok 1893, A Gyurkovics fiúk 1895, Gyurka és Sándor 1899) is megfigyelhető. 12 Féja Géza figyelmen kívül hagyja Papp iróniáját, mikor a következő megállapításokat teszi az író „keleti magyarságával” kapcsolatban: „Egyik legérdekesebb novelláskönyvében ( » Tündérlak Magyarhonban « ) rendkívül figyelemreméltó vallomást találunk. Előszavában hitet tesz a kelet-európai táj mellett, majd »ázsiainak« , tatárivadéknak vallja magát. A keleti-magyar élmény s tudat jelentkezett benne éppen úgy, mint Gozsduban [...].” (Féja Géza, Atyámfiai. Írások a bácskai magyarok sorsáról, Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2018, 116–117.) 13 „Az alföldi por, a bácskai por az, amiről eddig még semmit sem hallottam. Pedig az embernek csak két hétig kell pácolódni ebben a sajátos bácskai atmoszférában, hogy felfedezze ezt a különös elementumot, ezeket a szürke, gégeszárító, tüdőroncsoló, betegítő és áltató szemcséket, melyek esténként szúnyoghálónkon döngicsélnek. Ez a por nem hasonlít semmihez sem. Ennek a pornak külön konstrukciója, külön chémiája, sőt külön lélektana van. [...] Ez a por él” – olvashatjuk Kosztolányi Alföldi por (1910) című, gyakran idézett pub licisztikájában (Kosztolányi Dezső, Az alföldi por, Élet, 1910. szeptember 18., 381.).
