Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - „Egyetlen metafora se hagyta el a számat” (Lövétei Lázár Lászlóval Borsodi L. László beszélget)
11 Miként definiálnád ennek a tartós barátságnak a legfontosabb pillanatait? Mit jelent ő neked, és te neki? Hogyan látod Arany életművének helyét a mai magyar irodalomban? – Nem látok tisztán Arany-ügyben, csak sejtem, hogy a Toldi lehet a ludas a dologban, az „ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel” például sok-sok évtizede velem van („Óriás szunyognak képzelné valaki, / Mely az öreg földnek vérit most szíja ki” – milyen szép, képregényrajzolókat állva hagyó kép!). 2007 elején már volt bátorságom lírai esszét írni Aranyról, amelyben megpróbáltam összefoglalni, hogy mit is jelent ő számomra. Az esszé aztán I. díjat nyert a Tehetséges Magyarországért Alapítvány pályázatán. Az Arkádia-féle című Arany-verset is lenyúltam a Két szék között ben, gyanítom tehát, hogy Arany-mániám is a 2000-es évek elejéről származik... Arany Jánost – amennyire én látom – csak megpiszkálni tudjuk, csak mondunk róla ezt-azt, érintőlegesen, szó szerint érintőlegesen, a szó matematikai értelmében, hogy ti. húzunk egy érintőt a körhöz, de az érintőnek csak egy, kizárólag egy pontja van az adott körrel. Monografikus, mindent áttekintő feldolgozása tehát sose lesz az Arany-életműnek, pedig micsoda elmék kutattákkutatják! Nagyon sok, Arannyal kapcsolatos szakirodalom van a könyvtáramban, mindegyik roppant izgalmas (legalábbis számomra), főleg két kortárs kedvencemé, a Szörényi Lászlóé és a Milbacher Róberté. Robi Arany-metszés című, innovatív, Arany kapcsán egy csomó mindent újragondoló kötete az idei Könyvhétre jelent meg, gratuláltam is neki annak rendje és módja szerint, biztatván, hogy írjon 1000 oldalas monográfiát Arany legjobb, 1856-os könyvéről, mire azt válaszolta, hogy az Arany-metszés volt az utolsó könyve Aranyról. Ne vedd túlzásnak, de szinte sírva fakadtam... Az én Aranyom (mármint az a kis, Arany versek című kötet) csak egy Aranyolvasó nagyon érintőleges reflexiója. Egyáltalán nem szégyellem, de tudván tudom, hogy nem vagyok kutató, mondanivalóm, ha van Arany kapcsán, akkor az csak ilyen lehet: szubjektív, „líraian ömlengő” rajongói oldal. De Spiró György például szerette: miután kisétáltuk magunkat a behavazott Szent Anna-tó környékén, ezt írta az Arany versek ről 2013. február 7-én: „Az Arany-könyvet kötelezővé kéne tenni az általános iskolák felső tagozatában úgy, ahogy van. Vagy ha nem is kötelezővé, mert az ellenkezést szül, akkor a gyerekeket ezzel kéne megajándékozni mondjuk hatodik vagy hetedik végén, a formátuma igazán kedvező hozzá, aztán aki akar, belenéz. Nagyon kevés olyan esszécske van a világon, amely ennyire normálisan számolna be költeményekről, és ilyen szeretettel. Arany iránti vonzódásodat eddig is osztottam és örültem neki, ez a kötet ismét levett a lábamról.” – Következő kérdésem némiképpen kapcsolódik az előzőhöz, amely nem a költészetedben érvényesülő magyar, hanem a műfordításaidhoz köthető román irodalmi hatásokra vonatkozna. Elsősorban regényeket, Mircea Cărtărescutól a Lulu t, a Filip Florian – Matei
