Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Borsodi L. László: Isten kihűlő érintése (Lövétei Lázár László: Feketemunka)
126 puszta lírai diagnózisa, ugyanis fontos irodalmi-kulturális szegmenseket aktivizál, az esztétikummal tiltakozva az embertelenség, az emberalattiság, a kulturálatlanság állapota ellen. A tiltakozás kifejeződéseként, a feketemunkás világnak az ironikus bírálataként, játékos reflexiójaként olvashatók a Krumplis gulyás ban Szabó Lőrinc fordításában idézett Macbeth -részletek A vészbanyák dalá ból, amely a Hobo Blues Band megzenésítésén keresztül aktualizálódik 20. és 21. századi létdiagnózissá, társadalomkritikává. A kötet gazdag mottókészletéből a Weöres Sándorét emelném ki, amely mintegy a kötet egészére vonatkoztatva azt mondja a feketemunkáról: „se éneke, se üteme” (A vak ) – ritmus, rend nélküli, kiszámíthatatlan, diszharmonikus világ. Knut Hamsunt Éhség e pedig egyenesen a szó színére irányítja a figyelmet, az alkotói kínra, arra, hogy mi lehet a legmegfelelőbb hang elbeszélni ezt a sötét világot: „Görcsös erőfeszítéssel igyekeztem, / hogy megtaláljam az igazi szót, / (...) / (...), amely pontosan / kifejezi, mennyire sűrű az ilyen sötétség.” Nem az emberek romlottak, hanem a társadalom, a gazdasági krízis által teremtett sötétségről van szó, amibe a megélhetés kényszerítette bele őket. Ilyen értelemben megidéződik az olvasóban Babits Mihály Fekete ország a is, amelyben „minden fekete, de nem csak kívül: / csontig, velőig fekete”. A könyv továbbá a nem ember formájú világ megjelenítésének olyan magyar és világirodalmi hagyományában kér helyet magának, amelyet Tar Sándor A mi utcánk ( Végső Márton tiszteletes úr ), Bulgakov Menekülés vagy Solohov Azúrkék puszta című műve jelöl ki, olyan reménytelen és megalázott, emberhez nem méltó helyzetben láttatva az 1990-es évek erdélyi magyar munkását, akit – kihullatva az üdvtörténetből – mintha nem Isten formált volna a maga képére és hasonlatosságára (Tar Sándor), s akinek szánalmas életét, létminőségét a tetű (Bulgakov, Solohov) metaforizálja a legtalálóbban. Nem csoda hát, hogy mivel „Csekély javadalomért lótnak-fjutnak / messze földre; az örök életért / fülöket sem billentik”, a Kempis Tamás Krisztus követésé ből vett figyelmeztetés üdvtörténeti összefüggésben nem válik jelentésessé a feketemunkásnak utólag sem (Elvetélt riport ). Reménytelen, retardált világ a Lövéteié, olyanok a feketemunkások, és olyan fényképszerűen, fekete-fehér kopárságban, lecsupaszítva, Weöressel szólva ének és ütem nélkül vannak megjelenítve, mint Korniss Péter A vendégmunkás 1 vagy Sebastião Salgado Workers 2 című fotóalbumában (ahogyan arra a kötet első verse, a Baráber-CV utasít is). Csalódottak, mert csalódtak saját szülőföldjükben, hazájuk ban(?), országukban, és reménykedtek abban, hogy – Orwell A wigani móló című könyve bányászainak rokonaiként – vállalva az el-, kivándorlással és az illegális ▼ 1 Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1988. A galéria elérhető itt: https://www.varfok-galeria.hu/mutargy-kategoria/korniss_ peter/a_vendegmunkas/ (Utolsó megtekintés: 2021. november 2.) 2 Aperture Foundation, New York, 1993. A galéria elérhető itt: https://publicdelivery.org/sebastiao-salgado-workers/ (Utolsó megtekintés: 2021. november 2.)
