Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Borsodi L. László: Isten kihűlő érintése (Lövétei Lázár László: Feketemunka)
125 ars poetica ez, amely egy kor adottságain, a kontextuális megértésen keresztül jut és juttat el a létezés miértjeinek legalább részleges megért(et)éséig. A könyv polifóniájának megteremtésében fontos szerepet játszanak továbbá a Tanulmányfej alcímmel ellátott, szerepversekként értelmezhető darabok, a Lali , a Fehér ló, a Zotyó , a Sanyó , Az utolsó munkás és a Mély kút , valamint a többszereplősre hangszerelt minidráma, a Krumplis gulyás . Abban különböznek a többi, címmel ellátott verstől, hogy felfedezhető ugyan az önmegszólítás is (pl. a Lali ban), a fókuszban azonban egy vagy több feketemunkás áll, de nem csupán a fejükről készül rajz (mint a klasszikus tanulmányfejben), hanem teljes valójuk jeleníti meg a tulajdonságaikat. Mintha József Attila Tanulmányfej című versének zsánerfigu rája reinkarnálódna egy-egy szövegben, ezekben is „tört száraz tófenék az arc, de ember.” Hol egy-egy jelenet részeként szerepelnek (Fehér ló; Az utolsó munká s), hol egyes szám első személyben nyilatkoznak meg (Zotyó; Sanyó ). Az ezekben is fel-fel tűnő, más versekben önmagát megszólító, itt a jelenetet megteremtő, a figurákra reflektáló én kivételével közös jellemzőjük a kulturálatlanság, a közönségesség, az indokolatlan kivagyiság, a szegénység, a frusztráltság, a korlátoltság és korlátozottság, a peremre szorítottság, s így együtt szánalomra méltóak, szerethetőek, mert ilyen perspektívából látja és láttatja őket a beszélő, akinek a sorsa – ha átmenetileg is – egy az övékével. Nyelvileg pedig az a közös a tanulmányfejek és a többi címmel ellátott versek között, s ez mintegy védjegyük is, hogy sodró hatású, egy lélegzetvételre mondott hosszabb monológokként hatnak, amelyekben gyakran a kollázstechnikának van szövegszervező szerepe (különböző idősíkok történései kerülnek egymás mellé az emlékező én tudatában), és ezekre a monológokra reflektálnak, mintegy köztük vibrálnak a vignetták rövid belső beszédei. Ennek a kaleidoszkópszerű többszólamúságnak a prizmája a Krumplis gulyás című, Lövétei Lázár László Zöld vagy Miféle harag című kötetéből ismert bukolikus világot lefokozottan megjelenítő minidráma, amelyben négy munkás beszélget a munkásszállón. Az Első munkás Shakespeare Macbeth -jét olvassa. Ő az értelmiségi, a szerzővel könnyen azonosítható „Lacika”, talán a vignetták beszélője, aki úgy van jelen a többiek beszélgetésében, hogy nem szól egy szót sem, az ő szólama az, amit olvas. Olvasmánya mintha a munkásszállón zajló hétköznapi, trágár beszéd, a szubkulturális megnyilvánulások, a közönségesség drámájának görbe tükre, értelmezése lenne, ami egyben az ő szellemi szabadságát is jelenti lefokozott és beszűkült környezetének zártságához, tehetetlenségbe süppedtségéhez képest. A könyv, a kultúra az egyetlen kapaszkodó, hogy legalább számára van kiút ebből a világból, azokkal szemben, akik – Petri György verséhez képest – nem jutnak el „a napsütötte sávig”. És ez az a pont a kötetben, ahol megkerülhetetlen szólni arról az irodalmikulturális kontextusról, amelyet felidéz és továbbír a Feketemunka . A könyv inter textuális összefüggésekben való értelmezéséről van szó, egyúttal azt is állítva, hogy ez a mű több, mint egy korszaknak, az 1990-es évek feketemunkás jelenségének a
