Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Borsodi L. László: Isten kihűlő érintése (Lövétei Lázár László: Feketemunka)
124 személyben, attól függően, hogy mire reflektál. Mintha ezekben teremtődne meg a feketemunkás-identitás és szólam, a szerepvers, amely egyetlen belső monológ, gondolatfolyam fragmentumaiként artikulálódik. Mintha a belülről figyelő én rezdülései lennének mindarra, ami történik körülötte, vele, általa és benne. Ehhez az alaphanghoz illeszkednek, a vignettákhoz képest sokkal inkább a nyilvános beszéd erejével hatnak a saját címmel ellátott, változatos megszólalású versek. Ez az illeszkedés egyben a könyv többszólamúságának megteremtésében is szerepet játszik. A Baráber-CV a lexikon műfajának lírai átköltése, amelyben a többes szám első személy a feketemunkások sorsközösség-vállalását is jelenti. A leggyakoribb az egyes szám második személyű forma, az önmegszólítás. Megszólító és megszólított viszonyát a megélt élettapasztalatok utólagos egységbe rendezésének, egységben látásának, a részletek összefüggéseinek a megértési vágya, tudatosítása határozza meg. A múltbeli élettapasztalat miértjeivel való szembesítés-szembesülés pedig a versnyelv jelen idejében válik eleven, történő olvasói élménnyé (Kántorválasztás; Ehető papír; Mostan póló; Emberfarsang; De profundis ). A megszólító minden esetben többlettudással rendelkezik megszólított önmagához képest. Érvényes ez magának az 1990-es években szerzett tapasztalatokhoz képest utólag, alkotói szükségszerűségből, belső kényszerből megírt Feketemunka című műnek a létrejöttére is. A Tide beszélője önmagát a feketemunka során szer zett élményekből létrehozható versvilág megteremtőjeként, azaz költőként szólítja meg. Így lesz a vers az öntükrözés eljárásának köszönhetően a Feketemunka című kötet fiktív genezisének az elbeszélése. Egyúttal ez azt a megközelítést is kizárja, amely a történelmi múlt egy darabjának puszta szociografikus összefüggéseiként olvasná a könyvet: „A jegyzetfüzetedben az szerepel, hogy ide jó lenne valamiféle teremtéstörténet / Mit láttál-hallottál első nap feketemunkásként / Ádám vajon emlékezett-e az első napjára / Bizsergett-e a bőre Isten kihűlő érintésétől”. Az emlékezés hiánya, kihagyásos volta indítja el a fikcionálást (a Fekete munkás című vers is meghatározó ez ügyben). Így lesz a Feketemunka több, mint publicisztikai értelemben vett riport. „A beton nem költészet” ugyan (Beton. Ars poetica helyett ), de a kettőnek köze lehet egymáshoz: a betonkészítés mikéntje értetheti meg a költészet természetét, és fordítva, a költészet is elvezethet a munka, az élet ritmusának megértéséhez. Az önéletrajzi szcenírozású, Tamási Áron Himnusz egy szamárral című novellájának ironikus-groteszk világát idéző Himnusz egy lapáthoz című versben például – amelyben vagy valaki más szólítja meg a többi vers egyes szám második személyben önmagát megszólító énjét, vagy játékosan önmagát nevezi „Laciká”-nak – a lapáthoz szóló himnusz, a lapátért való könyörgés a zsoltár ritmusára történik, illetve a lapátolás ritmusára épül a lapáthoz szóló himnusz, a vers. Így válik a riport riportverssé, az oknyomozás, a valóságmagyarázat, a történet, az illetékesek megszólaltatása az ön- és világértelmezés lehetőségévé. Olyan
